Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Szinkovich Márta: A helytörténeti olvasókönyvek kérdéséhez / 215–245. o.
239 szeresen járjuk végig azt az utat, amelyet a tematika realizálásával meg kell tennünk*: tehát a kiválasztott témához nem caak" szöveget, hanem a szöveg eszmei-történeti mondanivalójának fűQgfelélő képanyagot is kell keresnünk,, Ennek gyakorlati oldaláról nem kivánok bővebben beszélni, aki' csinálta már., az tudja, mennyi utánjárással, nehézséggel lehet csak j többé-kevésbé kielégítő képanyagot szerezni. .Ellenben az illusztrációról szólva nem mulaszthatom el,hogy ne utáljak egy nyomdatechnikai kérdésre., Olvasókönyvünk illusztrációs anyagának elhelyezését kezdettől fogva ugy terveztüki hogy az-részben egész oldalas terjedelmű, ivenként befűzött formában, részben pedig szövegközi ábra formájáéban nyerjen elhelyezést*,, Ez utóbbi ugyan valamivel növeli a terjedelmet, de éppen, itt tudjuk kihasználni az illusztráció emiitett didaktikai értékét: a szöveg hangsúlyozását, azt, hogy kiemeli és felhivja a figyelmet valamely részletre, amely jobban érthetővé teszi az egészet. .Képanyagunknak hangulatteremtő, a kor történeti atmoszféráját előidéző szerepe ennek következtében nagy^pedagógiai jelentőségű*. Ezért nem szabadna lemondanunk arról, hogy kötetünk ilyen illusztrált formában lásson napvilágot: minden elszegényltés a magunk elé tűzött cél rovására megy* A területi elhatárolás, a szövegközlés archeográfiai problé—" mái, az illusztráció szempontjain kivül még sok olyan gyakorlati, oldala van a helytörténeti olvasókönyv készítésének, amelyekről véleményt lehetne cser élni»^ Ezekre nem kivánok most kitérni, nehogy ezek a részletek eltakarják a szerkesz*téa elvi problémáit.. Az • előadottakból - ugy gondolom - világosan kiderült, hogy én az iskolai, oktatási célra szánt hely történeti olvasókönyv továbbfejlesztésének útját nem egy dokument-um-sorozat kiadásában látom, hanem egy olyan koncep* dóban, amely a történeti forrásismeret szaktudományosságát összekapcsolja az eleven tapasztalatból leszűrhető didaktikai követ élményekkel^ Itt nincs is semmi gondolati ellentét, Jánosi és köztem* "oi«.ha ugyanis - irja a szerző - a, Tankönyvkiadó olvasókönyveinek segítségével a tanár - hasonlattal élve - az egyetemes és hazai történelem gerincét, vázát tudja érzékletessé tenni a tanulók előtt, ugy a levéltári olvasókönyvnek csak az lehet a feladata, hogy erre a gerincre, vázra felrakja az izmokat, idegeket, érrendszert, stb ee . de nem egyszerűen ismételve vagy netán csak kiegészítve a, Tankönyvkiadó olvasókönyveinek anyagát, hanem ahhoz kapcsolódóan - önálló helytörténeti anyaggyüjteményt adva, mely jellegénél fogva sok-