Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Szinkovich Márta: A helytörténeti olvasókönyvek kérdéséhez / 215–245. o.

- 234 *Természetesen nem .térhetünk ki minden egyea témánk megold dágának magyarázatára., A dolog lényege az, hogy^azámot vetve az olvasóközönség, vagyis a diákság' teherbíró képességével, az értelmi élmény olyan megoldására törekedtünk, amely összeegyezteti a tudományos adatközlést a didaktikai követelménnyel*. S itt térnék vissza az emiitett levéltári szakkör diákjainak véleményére., Mint utaltam rá, a módszer következtében kéziratunk nagy részét a tanulók érdekesnek,'színesnek,

t "olvasmányosnak" tartották.. Negatív bírálatot ott mondtak, ahol megpróbáltunk statiaztikai adatokat állitani a dokumentumok sorába, /pl. a pécsi bérletjövedelmek elszámolása, vagy a telepítések mértékéhek, a nemzetiségi megoszlásnak, érzékeltetésére az 1.696° évi és az 1748. évi összeírások egy-egy részletének közlésé/., Itt éppen az olvasmányosságot kérték számon, illetőleg" némi-vita és meggyőzés után arra a véleményre jutottak, hogy.

mindenképpen helyes lenne ezeknek a statisztikai adatoknak alapján először összefoglaló, elbeszélő-leiró összképet adni, s a -pusztán számokat, neveket tartalmazó dokumentumot ezután közölni,, Itt mindjárt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy szerkesztéai elveinknek megfelelően kötetünk -szerkezeti tagoláaa olyan, hogy abban az esetben, ha a témát nem "oldjuk", hanem puazta dokumentumközláaael mutatjuk be, ebben az esetben is a dokumentumot megelőzi egy bevezető rész, amelynek .terepe az, hogy a helytörténeti adatot, eseményt, stb. beleágyazza az adott kor vagy adott téma egész magyarországi történetébe., Itt hivatkozunk tehát azokra az Ismeretekre, amelyeket a tanulók a középiskolai oktatás, keretében nyernek - másréazt a dokumentum-szöveg közlése után jegyzetekben igyekszünk kitérni minden olyan részkérdés rövid magyarázatára, amely feltehetően erre szorul. , Ezt azért kell itt közbevetnem, mert ez a szerkezete a kifő— gáaolt statisztikai jellegű dokumentumoknak is.

j Nem arról van tehát szó, hogy a dokumentum magyarázat nélkül maradván, önmagában érthetetlen, hanem arról, hogy a diák "száraznak",-. , "unalmasnak", tartja.

t

Anélkül, hogy végleges választ tudnék adni^ ugy, vélem, hogy ezt a kérdést több oldalról lehetne meg^vizagalni. Az-ilyen "száraz" , felsorolásszerü szövések kétséget el énül fokozótt szellemi•'munkát igényelnek a tanulok részéiről. Viszont ezekben több lehetőség rejlik éppen az önálló feldolgozó munkára, amely a szakköri foglalkozás egyik célja. , Itt elsősorban' a'gyakorló pedagógus véleménye esik latba, különösen a szerkesztési arányok tekintetében, $V«, hogy mennyi legyen a^magyarázat, vagy a feldolgozott rész egy-egy ilyen témánál és mennyi az, amivel a szintetizálást a közölt magyarázatok

1 segítségével a diák - némi szellemi erőfeszítés árán ugyan - maga^Is el tudja végezni. Lényegében arról a pedagógiai kérdésről van szó, hogy meddig, jog.os -a diáknak az .az igénye, hogy a közölt szöveg lényegét é-lore elmondjuk neki - s hol kell különbséget tennünk a könnyebb megoldásra, hogy ugy mondjam szellemi lustaságra hajlamos diákszemlélet - és a történelmi ismereteiket vagv esetleg korukból fakadóan képességeiket meghaladó követelmény között., Itt legyen szabad még