Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Szinkovich Márta: A helytörténeti olvasókönyvek kérdéséhez / 215–245. o.
-232 tást pedig dr#, Horváth, Jánosné jóvoltából az, Egyetem Magyar ,. Nyelvészeti, Tanszékének könyvtárában végezhettem el "** a , Széchenyi könyvtár ugyanié nyári időszakban éppen zárva volt. .Ezeket a példákat annak illusztrálására hoztam feli hogy még a bibliográfiai ismeretekkel rendelkező számára is nehezséget okoz » ha egyszer eszébe jut valamilyen helytörténeti vo** natkozásnak utánanézni azokban a kiadványokban, amelyek pedig íj látszólag - rendelkezésre állnak*. Az iskolai könyvtár rákban ilyenek általában nincsenek, a ianár napi feladatai végzése közben nem jut hozzá ahhoz, hogy egy-egy helyi adat miatt órákhosszat - s esetleg hiába - böngésszen könyvtá-* rákban. ..Törekvésünk az volt* s ezt ismét csak a pedagógusok igénye ösztönözte, hogy ol^ah elbeszélő forrásokat /illetve ezek*» nek szemelvényeit válogassuk össze, amelyek elsődlegesen is segitik a tanárt oktató munkájában. ' * , A főcél azonban mégis-a diák történelmi látókörének* érzéké** nek fejlesztése., S abban - ugy vélem - mindenki egyetért ve** lem, hogy a diákok nagy többsége nem ismeri még a helytör** téneti kiadványokat sem, még kevóV-é a nagy gyűjteményes köteteket, arról nem is beszélve, hogy nevetséges dolog lenne feltételezni ma egy átlagos középiskolai tanulóról, hogy ., Bonfinit olvas latinul., Ami pedig a magyar nyelven immár évek óta kiadásra kerülő történetírókat illetis itt fordított a helyzet*, A diák először belekóstol és kedvet^kap, a nem fór— dltvaa, Az'előbbi példánál -maradva: az a kislány, aki egyhuzamban végig olvasta -Istvánffy l'eirását Sziget védelméről s ,. Zrinyi hős katonáiról, már nem fog idegenkedni attól sem, hogy kézbe vegye és végigolvassa ugyanezt az - egyébként könyvészeti szempontból amúgy is vonzó, szép kiadású "Magyarok történetéből". . .Altalánosságban tehát azt mondhatnánk, hogy akkor, amikor elrugaszkodtunk a dokumentumpublikáció kizárólagosságának el** vetői, szabad kezet kaptunk ahhoz, hogy a helytörténeti ismeretanyagot oly módon, közöljük, ahogyan a megértetés szem-pontjából a leghelyesebbnek látszik. Vagyis, az uniformizálás elve helyébe a^variáció elve lepett:'mindig a téma és a rendelkezésre álló forrásanyag együttes elemzése dönti el, hogy a közlés milyen formát öltsön., S ez azért sem volt rossz do? log, mert igy egy sor olyan "műhelytitkol;" is megpróbálhattunk közelebb vinni az.olvasóhoz, amely a, tudományos kutatómunka iránti tiszteletüket fokozza, elősegíti azt,. ho-^y megértsék a tudományos meg áll api tá s-ok viszonyiagossá^át es egyben az abszolútum fele való törekvésének tendenciáját. Példának megemlítem a, Mohácsi csata cimü fejezetünket^ A szerző, Pap, László,.,a Janus, Pannonius, muzeum^voit igazgatója, a kérdés v legkiv a 'l óbb szakembere ma, Magyarországon., Munkáját olvas-
