Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Szinkovich Márta: A helytörténeti olvasókönyvek kérdéséhez / 215–245. o.
- 217 ~ sem tartalmazott azokról a módszerekről, azokról az elvekről és eszközökről, amelyekkel ez a cél elérhető lehet., Yagvlia'o - más szóval - nem hivta fel a figyelmet a megindítandó akciónak arra az alapvető sajátosságára, hog^ ennek nem csak tudományos, /történeti, helytörténeti, forrásismereti/ oldala van, hanem didaktikai is és az olvasókönyvekkel éppen ezen a téren kivannak a levéltárak egy_ lépést lépni előre,,, A szocialista korban az állami levéltárügy belső természetéből ered, hogy a ( "holt" iratanyagot élővé tegyük,^belekapcsolódjunk abba az ideológiai élet minden területén folyó nevelőmunkába, amelyet- sommásan kulturforradalomnak szoktunk emlegetni., Hogy a cél ez volt, azt mutatta, hogy az olvasókönyv keszitésére forditott időt a levéltári propagan, da rovatában kellett elszámolni, de természetesen nem ez volt a döntő. Hanem az, hogy az emiitett körlevél - bár elég hangsúlytalanul - de mégiscsak utal arra, hog^ az olvasókönyv készítésének célja a levéltáraknak a kulturális élet eleven . áramlatába való bekapcsolása: hogy anyagaik megismertetésével tanítsanak, a történeti' múlt feltárásával a jelen eszmei meggyőződését erősitsék., Amivel nem számolt eléggé ez a munkautasitás, az az volt, hogy egy ilyen újszerű feladatot alaposabban kellett volna kidolgozni, elveit megvitatni - s ha esetleg előzetesen túlságosan körvonalazatlanok, túlságosan, homályosak'voltak a tennivalók, meg kellett volna tenni az első vagy az első kát olvasókönyv megjelenése utána Akkor talán nem vetődne fel még a hatodik kötet birálatánál' is a kérdéss kik számára készülnek a levéltári olvasókönyvek. , Ha a didaktika cimszót az Értelmező, Szótárban fellapozzuk, ott a következő meghatározást találjuk:, ( H A pedagógiának az értelmi nevelés, az oktatás kérdéseivel foglalkozó ága, tanitástan«" i A szóbanforgó LÖK.körlevél azonban, amely nagyon hasznos áreheográfiai útmutatásokat tartalmaz a szövegközlés módjára vonatkozóan, meglehetősen sovány az anyagválogatás .szempontjairól szóló fejezet didaktikai vonatkozásait illető, en, helyesebben mondva, itt véti el a dolgot: átsiklik egy , általános helytörténeti szöveggyűjtemény követelményeire, s , Wfc;a vonalat, tükrözik aztán az elkészült kiadványok iso Az. .- olvasókönyv igy tehát - eredeti elnevezését megcáfolva **' leg- több esetben kizárólag a szerkesztők magas tudományos forrásismeretét bizonyitó, s a helytörténetirással^foglalkozók egy kis szűk rétegének érdeklődésére számot tartó dokumentumpub, likáció, ( Ami belső értékükből természetesen mit sem von le, azonban elég nehéz elképzelni, hogy ilyen módon a középiskolai történelemoktatást adekvát módon segitik elő. , E kritikai megjegyzésekre azért érezzük feljogositva magunkat, mert^mi is igen sokat töprengtünk azon, hogy mi módon lehet tehát ugy elkésziteni az olvasókönyvet, hogy ott mi sem vesszen el a bemutatott történelmi folyamatok tudományos igaz
