Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Schram Ferenc: A levéltárak jelentősége a népszokás-kutatásban / 163–208. o.

179 hogy azt húzzam ki; én bé menvén ki húztam a fogát mindjárt, azután véle ebédeltem, és az, Ebéd közben emlegette hogy lehetne é az ollyan Emberen seggiteni, a ki tehetetlen az Asszonyok korul? én azon beszélgetésére ezt feleltem: hogy édes, Cserna, Uram hiszen nem egy két, Ember van ollyan a kin' Comfortativákkal kell seggiteni,.. adtam is nékie Ámbra grisio 3» grant, Zachari albi Drachmám akét.Dosist egyiket hogy estve : jBorban másikat reggel vízben vegyen bé, az egyik por volt, a másik általam vizbe volt solvalva ••• azt mondottam, hogy ez nem Szegénynek való volna, mert azért szoktak 3 es 4 aranyakat is az ollyanok a kik kedvit tölthetik véle-, ugy adott asztán, Tiz. Forintokat, én pedig meg köszöntem., JLW/... 44*/,fSzaniszló

í Mihály, "nehéz >vérü- ember lóvén**. Monoron , Czuzy Istvántól és^feleségétől kért orvosságot, de megdühödött tőle, és leányát, napát megkéseltei á ae** gitaégiikre jövő 4 embert megaebeaitette. Czuzy ezt" vallotta:] . közönséges borban, az ajtó küszöbében lé*vő 9 talpétt port, fehér ürömbül 9 bimbót és 9 azemet tévén némely bűbájos szavaknak rea mondásával késziteni szokta orvosságát. /?!/ • 45,«/, Ez *idén

( Farsangh utoll^án emiitett bábát rosszul lévén magához hiatta, mondván ha valamit segéthetne raita, a mint is a baba ingerül a ketelt lemeczvén három csomót kötött raita és a Tanúnak bé adta inna, meljre azonnal ^meghia gyógyult, az után ismét Lakatott kért, az kezében viven vivén az lakatott háromszor csukta a halában mondva

i Se * érinek- ae

t Csontyanak ereje ne lehessen , .

3

*V

( Azt is mondotta, hogy a. Szomszéd kapubul húzna egy karótt ki de ugy Jiogy senki' se lássa figyék abból a lyukból vizet, a karót pedig fordítva tegye vissza éa meggyógyulj ( /72/ ". 46» .ÍSánta, MihálynéhozJ egykoron vendégaégben hivatván,noha jo'l tartott ugyan egyébképpen, de mikor haza akartam' házától menni oly pohár bort adót innom, az mellyet . mihent hazamhoz mentem, mindgyaraat ki hantám, ea harmad napig betegeskettem miatta, ea mikor azután panazolkodtain Santa Mihalné

4 Szolgálójának, hogy csak nem meg haltam' az mi'att az póhar bor miatt: Azt felelte az Szolgáló, nem czudalom bizony azt Aszbnyöm, mert^énvelem abban fog hagymát, veréb szar't, és az járomról az, ökör". nyaka szennyét le vakartatván azokat egyelitette az Pa* , harba. /73/ • "' ' 1 *