Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Schram Ferenc: A levéltárak jelentősége a népszokás-kutatásban / 163–208. o.

179 ­hogy azt húzzam ki; én bé menvén ki húztam a fogát mindjárt, azután véle ebédeltem, és az, Ebéd közben emlegette hogy lehetne é az ollyan Emberen seggiteni, a ki tehetetlen az Asszonyok korul? én azon beszélge­tésére ezt feleltem: hogy édes, Cserna, Uram hiszen nem egy két, Ember van ollyan a kin' Comfortativákkal kell seggiteni,.. adtam is nékie Ámbra grisio 3» grant, Za­chari albi Drachmám akét.Dosist egyiket hogy estve : jBorban másikat reggel vízben vegyen bé, az egyik por volt, a másik általam vizbe volt solvalva ••• azt mon­dottam, hogy ez nem Szegénynek való volna, mert azért szoktak 3 es 4 aranyakat is az ollyanok a kik kedvit tölthetik véle-, ugy adott asztán, Tiz. Forintokat, én pedig meg köszöntem., JLW/... 44*/,fSzaniszló í Mihály, "nehéz >vérü- ember lóvén**. Monoron , Czuzy Istvántól és^feleségétől kért orvosságot, de megdühödött tőle, és leányát, napát megkéseltei á ae** gitaégiikre jövő 4 embert megaebeaitette. Czuzy ezt" vallotta:] . közönséges borban, az ajtó küszöbében lé*­vő 9 talpétt port, fehér ürömbül 9 bimbót és 9 azemet tévén némely bűbájos szavaknak rea mondásával késziteni szokta orvosságát. /?!/ • 45,«/, Ez *idén ( Farsangh utoll^án emiitett bábát rosszul lévén magához hiatta, mondván ha valamit segéthetne raita, a mint is a baba ingerül a ketelt lemeczvén három cso­mót kötött raita és a Tanúnak bé adta inna, meljre azon­nal ^meghia gyógyult, az után ismét Lakatott kért, az kezében viven vivén az lakatott háromszor csukta a halá­ban mondva i Se * érinek- ae t Csontyanak ereje ne lehessen , . 3 *V ( Azt is mondotta, hogy a. Szomszéd kapubul húzna egy karótt ki de ugy Jiogy senki' se lássa figyék abból a lyuk­ból vizet, a karót pedig fordítva tegye vissza éa meg­gyógyulj ( /72/ ". 46» .ÍSánta, MihálynéhozJ egykoron vendégaégben hivatván,no­ha jo'l tartott ugyan egyébképpen, de mikor haza akar­tam' házától menni oly pohár bort adót innom, az mellyet . mihent hazamhoz mentem, mindgyaraat ki hantám, ea har­mad napig betegeskettem miatta, ea mikor azután panazol­kodtain Santa Mihalné 4 Szolgálójának, hogy csak nem meg haltam' az mi'att az póhar bor miatt: Azt felelte az Szol­gáló, nem czudalom bizony azt Aszbnyöm, mert^énvelem abban fog hagymát, veréb szar't, és az járomról az, ökör". nyaka szennyét le vakartatván azokat egyelitette az Pa* , harba. /73/ • "' ' 1 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom