Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Balogh István–Benda Kálmán: Látogatás a Nyíregyházi Állami Levéltárban: Balogh Istvánnal beszélget Benda Kálmán / 155–162. o.
- 159 hogy büntetve lett volna*, s azt vallja* hogy mint kondáa, mértékletes életet élt." Tudjuk azonban, hogy Szabolcsban nemcsak a pásztorok, hanem szabadparasztokis éltek, többek közt éppen itt, Nyiregyházán 0( Mit mondanak az iratok Nyíregyháza parasztságának történetéről'? • Nyiregyháza a, XVII. században hajduváros volt*, Az la maradt egészen a szatmári-békéig, amikor a földesúr, Károlyiak a szabadságot erővel megszüntették s a lakosokat örökös jobbágyokként kezelték. ( Nyiregyháza népe nem vállalta a föl* desurnak való alávettetesto , Ezért a település rohamosan elnéptelenedett, az 1750-es években jóformán már pusztává válto, A Károlyiak és a, Desewffyek 1753-57 között újra telepítették a várost, s hogy telepest kapjanak kénytelenek voltak engedményeket tenni és szerződést kötni a jelentkezokkel., Az • uj lakosokat, Szarvasról,. Mezőtúrról,, Orosházáról és, Békéscsabáról hozták az oda telepedett szlovákokból, akiket később tirpákoknek neveztek ezen a tájon. Származásuk szerint, Nyitrából és Zólyomból valók voltak., Ma-már persze régen elvesztették nyelvüket, legfeljebb az öregek beszélnek még valami kevert magyar-szlovák nyelvet., A földesúri szolgáltatás megváltása fejében a telepesek évi e^y aranyat fizettek, s kikötötték, hogy a földesúri haszonvételeket a kommunitás, azaz a város közössége kapja, i^y a-korcsma, a vásártartás, a malmok jövedelmét. Kikötöttek a^szerződésben, hogy a földesúr nem alakithat a város határában majorságot, nehogy a telepeseket később robotra kenyszerithesse., A viszonylag kedvező körülmények között meg is indult a gazdagodás, már az első nemzedékben. 1803-ban pedig felajánlották, hogy megváltják magukat a földesúri terhek alól 0 A^pásztorok nagy száma,, Nyiregyháza parasztságának szabadabb élete azonban ne tévesszen meg bennünket. t A megye parasztjainak nagy-. része ugyanúgy keservesen földesúri elnyomás alatt nyögött, mint az ország más részeio Sőt^hozzátehetjük, hogy talán sehol olyan erős és hatalmas a vármegye és a nemesurak nem voltak, mint éppen Szabolcsban* Ez magyarázza, hogy 1790-ben II.József reformjainak visszavonása, majd a császár" halála után, amikor a rendek visszaállították a régi rendet, Szabolcs megye elkeseredett parasztsága egyemberként támadt rá az urakra, olyan erővel,ahogy talán sehol másutt az országban.
