Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Antal Árpád–Benda Kálmán: Látogatás a Szolnoki Állami Levéltárban: Antal Árpáddal beszélget Benda Kálmán / 148–155. o.
- 152 szcsászár, a kiváltságos Jászkun Kerületet eladta a Nemet Lovagrendnek. X, Lipót 1702-ben adta el a Jászkunságot, az erről szóló szerződés másolata megvan levéltárunkban., A Német Lovagrend azután továbbadta a pesti invalidusok házának a Jáa kunságot, majd jóval később, 1745-ben, a jászkunok megváltották magukat. A, ff jó.szivü királynő* 1 )( .Mária Terézia,^ kegyesen engedélyezte, hogy saját erejükből visszaváltsák magukat és kifizessék a megváltás összegét, az 500,p00 • rajnai forintot, ami hallatlanul nagy összeg volt abban az időben. .Miután a jászkunok megváltották magukat, azaz végbement a redemptió, és a redemptus családok megkapták a maguk földjét, ettől kezdve a t Jászkunság népe most már földművelő életmódot folytatott? Nem! A jászok és kunok főfoglalkozása ekkor is az állattenyésztés volt.. Szántottak, vetettek* de csak annyit* amennyi kenyérnek éppen szükséges volt. Ha.jó termés volt, a felesleget elvermelték, ha rossz volt' a termés, éheztek, va £;y jobban mondva kenyér nélkül ették a húst. A Nagykunságban ugyanis nem volt érdemes gabonát termelni, mert a felesleget a rossz utak miatt elszallitani nem lehetette Az emberek lóháton jártak. Esők évadán az utak feláztak, a kénytelenségből járó szekerek, lovak felvágták a sarat, s ha melegebb napok következtek és felszáradt, az ilyen felvágott utakon a jármű az utasnak az agyvelejét rázta, s a szekér széthullott•• Esős, sáros időben istenkísértés volt szekérrel útnak indulni., A folyóvizek szabályozatlanok voltak, a, Tisza, a, Hortobágy, aMirhó, a Berettyó és a Körösök árvizei évről-évre pontosan', néha többször is, olykor egyszerre beköszöntöttek, és a lakott helyeket elvágták egymástól; ilyenkor csak csónakon lehetett közlekedni^ Ilyen körülmények között nem volt érdemes termelni. Annál nagyobb gondot fordítottak az állattenyésztésre. Ahol ma aranysárga gabonatáblákat ringat a szél, ott százegynéhány évvel ezelőtt még cimeres szarvú marhák rázták a kolompot; 1 ahol «- legeiő sz_árazabb szikesbe csapott át, apró füvét 'juhnyájak legelték'; ahol a lábnyom beleveszett a haragoszöld rétbe, ott a k'onda bányászott . t Ha a nyári forróság felperzselte a legelőt,^beverték a jószágot a rétbe, ahol mindig talált harapnivalót.
