Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.

- 81 rozatokat tartósan megörökítse a résztvevők emlékezetében. Ebből rengeteg zavar és félreértés támadt. Egy ilyen, heves vitát kiváltó félreértés-sorozat után 1876. június 7-én Tisza Kálmán magyar miniszterelnök felkérte Andrássy Gyula gróf külügyminisztert, hogy, amint már erről többször is tárgyalt a magyar minisztertanács, gondoskodjék a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek érdemi részét tartaimazj kivonatok készítéséről. "... es wáre sehr wünschenswert, dass die Regierung in der Lage sich befinde, in den darauf bezüglichen Protokoiien nachschlagen zu können." 277* A jegyzőkönyvek, elkészültük után, csupán egyszer kerülnek az érdekeltek kezébe. Nem gondoskodnak szervesen arról, hogy a protocollumok, legalább azok lényeges részei állandóan rendelkezésre álljanak ügyintézés közben. Már .maga az a tény, hogy az emlékezetre kell hagyatkozni, nagyon megneheziti a dolgot: különösen sok baj származik abból, hogy a hivatali utód elődjének a közös miniszteri konferenciákon elhangzott kijelentéseiről, az ott hozott, resszortjukra vonatkozó határozatokról semmit sem tud. Tisza Kálmán a közös külügyminiszter egyszersmindenkorra érvényes rendelkezését kéri, "dass Beschlüsse der gemeinsamen Minister-Conferenzen, ¥;elche gleichzeitig die diesseitigen Interessen berühren, von Fali zu Pali stets auch der kgl, ungarischen Regierung in Form von Protokollsauszügen mitgeteilt werden mögen."

2

'

8

* A Tisza Kálmán által felvetett probléma az uralkodót is foglalkoztatta. Rendeletére a jegyzőkönyvek körözésénél követett gyakorlatot Írásba foglalták. **•• Ebből a kis összeállításból kiderül, hogy egyik-másik miniszter azt kívánta, hogy miniszterkollégái később rá- = " vezetett korrekcióit és betoldásait láthassa. Ami a jegyzőkönyvekből készítendő kivonatokat illeti, a feljegyzés nem látta egészen veszélytelennek, hogy az amugyis tömör stilusban fogalmazott protocollumokból kivonatokat készítsenek. E helyett jobbnak tartotta volna, hogy a hitelesítési célú körözés után ismét köröztessék a jegyzőkönyveket; másodízben már azzal a céllal, hogy a miniszteri konferenciák résztvevői kölcsönösen tudomást szerezhessenek a jegyzőkönyvek szövegén megejtett változtatásokról. Braun államtanácsos, aki Ferenc József rendeletére informálódott a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiállításáénál szokásos eljárásról, ugy vélte, hogy a miniszterek kívánságait az eddigi gyakorlattal nehéz lenne összeegyeztetni, a hogy a legkisebb változáshoz is uralkodói jóváhagyás lenne szükséges. /A gyakorlaton, mint tudjuk, nem változtattak./ A jegyzőkönyvnek többnyire kézzel irt, s a jegyzőkönyvvezetők által többször átjavított fogalmazatait a jegyzőkönyvvezető aláirta. /A külügyminiszter rendszerint csak nevének kezdőbetűjével láttamozta./ Legtöbb fogalmazványba a külügyminiszter is belejavított. Az igy átfésült példányt - legalábbis a világháború alatt követett gyakorlat szerint - legépelték, esetleg több példányban sokszorosították. Vagy ezeket a sokszorosított példányokat köröztették a tanácskozások résztvevői között, akik ezekre vezették javításaikat, esetleges betoldásaikat, amelyeket azután a miniszter kabinetjében átgépeltek az autentikus példányra, vagy az autentikusnak szánt példányt cirkuláltatták, s