Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Oltvai Ferenc–Benda Kálmán: Látogatás a Szegedi Állami Levéltárban: Oltvai Ferenccel beszélget Benda Kálmán / 671–677. o.
- 675 nácsnokának szavazása szerint. A strigulák után ezek a szavak; viva cremabitur, azaz: élve elégettessék. Hadd fűzzem hozzá, hogy később a Városi Tanács nem dicsekedett a boszorkányperben vállalt szerepével. Sőt, az iratokat is a titkos levéltárba záratta. 1830-ban például, tehát 100 év után, egy történetiró azt kérte a Tanácstól, hogy betekinthessen az iratokba, A Tanács azzal utasította el, hogy a város hirének kímélése vggett nem engedi az iratok közlését és a betekintést. A levéltári polcokon hosszú sorban állnak a városi jegyzőkönyvek, a XVIII. századtól kezdve. Ezeket a város nem tartotta méltónak arra, hogy titkos levéltárába rakja be. Pedig a történész számára nem egyszer sokkal többet mondanak elmúlt korok embereinek életéről, mint a titkos levéltár hivatalos aktái. Az egykori életet, a közállapotokat elsősorban ezekből a bejegyzésekből ismerhetjük meg. 1746-ban például a tanácsi jegyzőkönyvben ezt olvassuk: "Hattyú János budai és Katona János miskolci, különböző lopások miatt bitóra Ítéltettek, kivitettek és felakasztattak." De elég szigorúan jártak el a szegediekkel is, mert találunk egy esetet, amikor Kun István városi csordás, aki Rózsa Gergely és még néhány polgár üszőjét eladta, l725-*ben akasztófán végezte. Érdekes viszont a következő feljegyzés: Zaffiry Imre nemes ur, kisteleki postamester, a csengelei ménesből két lovat hajtott el. "Meg kell lesni, amikor kijönnek a lovak a postaházból és el kell venni" - szól az Ítélet, Tehát itt se megbotozásról, se akasztásról nincsen szó, A nemessel másként bántak el, mint a jobbágygyal. "Ebben az időben a városok lakói még sokkal szorosabb közösségben éltek, mint a XIX. században, vagy akár napjainkban. Erősen belenyúlt a Tanács még a családi életbe is. Mit mondanak erre vonatkozóan a jegyzőkönyvek? 1723. január 19-én Nagy Mátyás állt a Tanács előtt, akit bigámiáért fogtak be. Az itélő tanács ezért abShéértu halálra Ítélte. Az első felesége s Kis Maris azonban kijelentette: "Nem gyönyörködöm a halálában". Erre az Ítéletet 40 forintra mérsékelték. Mindehhez tudnunk kell azt,- ami az itteni bejegyzésekből többször is kitűnik, hogy házasságtörés esetén, ha a megcsalt fél házastársa halálát kívánta, akkor azt kivégezték. Ha megbocsájtott neki, akkor kisebb, enyhébb büntetést kapott* A"szegedi polgárok e korbeli szórakozásairól szólnak-e bejegyzések?
