Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - FIGYELŐ - Korzsihina, T. P.–Harosaja, Sz. I.: A likvidált fondképzők iratanyagának felkutatása: Voproszi Arhivovegyenyija, 1964. / 807–814. o.
- 807.T.P, Korzsihina - Sz.I. Harosaja; A LIKVIDÁLT FONDKÉPZŐK IRATANYAGÁNAK FELKUTATÁSA /Voproszi Arhivovegyenyija 1964./ Az állami levéltárak egyik fontos tevékenysége a likvidált fondképző intézmények azon iratanyagának felkutatása, amely annak idején nem került állami megőrzésbe, A levéltári irodalom azonban mindmáig nem világitotta meg kellőképp e munka módszertanát. Bizonyos esetekben az ilyen iratanyagot tudósok kutatják fel, ha tudományos kutatásukhoz a források e körére is szükségük van. Ugyanakkor léteznek nemcsak a specialisták, de az olvasók széles köre számára is érdekes tanulmányok egyes kéziratok, könyvek felkutatásáról. Az olvasók például nagy érdeklődéssel fogadták V.I. Malisev könyvét: "A XVI-XX. századi Uszty-Cilemszki kéziratos gyűjteményekéről, /Sziktivkar, 1960./ Megkezdődött az elveszett levéltári fondok hipotetikus tartalmi és szerkezeti rekonstrukciója módszertanának kidolgozása. De a szovjet korszak fondjainak felkutatásával nem foglalkozott eddig kellő módon a levéltári irodalom. Pedig e munka sikere esetén lehetőség nyilik az Állami Levéltári Fond iratanyaga épségének és teljességének biztosítására, s ennek következtében a jelenkori történelem számos problémájának kidolgozására. Az elveszett fondok felkutatásával számos intézmény foglalkozik, de elszigetelten, a szükséges módszertani előkészités nélkül. Jelen cikk irói beszámolnak a szovjet korszak iratanyagának felkutatására végzett munkáról, és felvázolják e kutatás alapvető, legracionálisabb útjait. A szerzők bizonyos korlátokat szabtak maguknak: először is csak a szovjet korszak állami intézményeinek és szervezetei nek anyagával foglalkoztak, mert véleményük szerint a társadalmi és szövetkezeti szervek iratanyagának felkutatása, ezek jogi helyzet,nek /szervezési, felszámolási, költségvetési stb. elveinek/ folyományaként sajátos eljárást igényeli másodszor , csak az úgynevezett általános ügyviteli iratokról irtak /kizárva a személyzeti iratokat/. Ezek sorsa általában másképp alakul, mint az általános ügyviteli iratoké, felkutatásuk sajátosságai felhasználásuk gyakorlatából erednek. Végül a szerzők csak egy levéltár, mégpedig az OSzSzSzK Központi Állami Levéltára profiljához tartozó történeti értékű iratok felkutatására korlátozzák beszámolójukat. Néhány példa az egyes intézmények iratanyagának felkutatására.
