Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.

- 84 sorozati pontja* De sem a jegyzék szövege nincs benne a protokollumban, sem annak a nyilván nem érdektelen vitának a részletei /sőt egyetlen szava/ sem, amelynek során ez a sorsdöntő jegyzék megszületett* A jegyzőkönyvben mindössze az áll, hogy a tanácskozás résztvevői a tulajdonképpeni, tárgysorozati pontok előtt kötetlen megbeszélés formájában tisztázták a Szerbiának átadandó ultimátum szövegét* A minisztertanácsi jegyzőkönyveknek ez a tartalmi /belső/, egyszersmind formai /külső/ ismertető jegye jellemző a világháború korának valamennyi protokollumára* Újra meg újra olvashatunk a jegyzőkönyvekben efféle kitételeket: rövid vita után igy döntött, vagy: hosszabb vita után abban egyezett meg a minisztertanács, vagy: az elnök /az uralkodó vagy a külügyminiszter stb*/ felszólítására a hadügyminiszter, esetleg a vezérkari főnök bizalmas felvilágosításokkal szolgált a konferencia résztvevőinek stb*, stb.**, A jegyzőkönyvek nem egy esetben még azt is hozzáfűzték az ilyen megállapításokhoz, hogy a felvilágosítások bizalmas természetűek lévén, azokat a jegyzőkönyvvezetőnek nem volt szabad a protokollumba felvennie* A világháború négy esztendejének jegyzőkönyvéből származó, hasonló jellegű adatokat szinte tetszés szerint szaporithatnók* Mindezekből a közös minisztertanácsi protokollumok forrásértéke szempontjából azt a sajnálatos következtetést kell levonnunk, hogy a jegyzőkönyvek számtalan olyan adatot, a Monarchia, sőt a világháborús Európa történetében is döntő jelentőségű tényt nem örökitettek meg, amelyekről a minisztertanácsi üléseken szó esett* Vajon a jegyzőkönyvek minden egyes esetben jelezték-e azt, hogy a konferencián olyan ügyekről tárgyaltak, amelyekről érdemben nem emlékeztek meg a protokollumok? Nagy valószínűséggel tételezhetjük fel, hogy, ha nem is minden esetben, de minden számottevő esetben, nyoma maradt ennek a ténynek. Ilyenképpen negativ forrásként használhatók a jegyzőkönyvek. Annyit legalábbis megtudunk belőlük, hogy a ránk maradt „jegyző könyv szövegek nem tartalmazzák a közös minisztertanácsi ülések teljes vitaanyagát. Kérdés ezek után, hogy a jegyzőkönyveknek azok a részei, amelyek érdemben is megörökítették a minisztertanácsi vitákat, milyen, szavakig pontos, vagy csak gondolati, tartalmi hűséggel adták vissza a tárgyalások során elhangzottakat? Szinte bizonyosra vehetjük, hogy a világháború alatt a

H mimisztertanácsi vitákról gyorsirói feljegyzések készültek* 8

'* Ezeknek a gyorsirói feljegyzéseknek sajnos, nem sikerült nyomára bukkannom a bécsi Staatsarchiv-ban« A minisztertanácsi jegyzőkönyvek fogalmazati példányainak tanulmányozásából az kétségtelenül megállapítható, hogy e konceptusok a jegyzőkönyvvezetők tollából származnak* A fogalmaz*ványok külalakja, a bennük eszközölt javitások /azok nevezetesen,- amelyek éppen a jegyzőkönyvvezetőktől származtak/, valamint az a tény, h°gy §g$r£k*-másik fogalmazvány nagy részében, sőt néha teljes egészében irógépelten maradt ránt, azt bizonyitják, hogy ezek a konceptusok