Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - FIGYELŐ - Koppelow, I.: Az iratkezelés kérdései a szocialista mezőgazdaságban: Archivmitteilungen, 1964. / 815–823. o.

- 816 gép- és traktorállomások /gépjavitó-technikai állomások/; állami méntelepek és lóversenypályák; állami mesterséges megtermékenyítő állomások; vágómarha-hizlalással foglalkozó állami üzemek; halászati termelőszövetkezetek és belföldi halászati állami üzemek; talajjavító szövetkezetek és talajjavító állami üzemek; állami erdőgazdasági üzemek; szövetkezetközi szervezetek; egyéb speciális üzemek. Miként az előadó rámutatott, az NDK-ban a szocialista szektorhoz tartozó 27 300 üzemhez képest a magántulajdonban lévő mezőgazdasági üzemek jelentősége igen csekély: a megművelhető mezőgazdasági földterületnek csupán mintegy 6%-ával rendelkeznek, mig a földterület 9^%án a szocialista üzemek gazdálkodnak, köztük kb, 650 állami gazdaság, 17 000 termelőszövetkezet és 400 kertészeti termelőszövetkezet. Az előadó - szemléltetni kívánva, hogy csupán egyetlen kerület, s azon belül az egyes járások szocialista mezőgazdaságában mily nagyszámú regisztr&tura-anyag keletkezik - a Schwerini kerületet hozta fel példának, amelynek tiz járásában 1286 mezőgazdasági termelőszövetkezet, 3^ állami gazdaság és 14 kertészeti termelőszövetkezet működik, még ugyanezen üzemek együttes száma járásonként 63 és 232 között váltakozik. A referátum a továbbiakban a szpcialista mezőgazdasági üzemek iratanyafával kapcsolatosan az illetékesség kérdését elemezte, rámutatva, hogy a járásokban müködp fondképző szervek levéltári megőrzésre érdemes iratanyagára vonatkozólag "Az állami levéltárügy szocialista továbbfejlesztésével kapcsolatos alapelvek" az illetékesség kérdését oly módon szabályozták, hogy "az államapparátus, valamint a szocialista gazdaság és mezőgazdaság járási szintű szervei és intézményei tekintetében a járási levéltárak illetékesek. Jóllehet az előadó szerint e szabályozás célszerűsége - figyelembe véve számos gazdaság viszonylag gyakran változó alárendeltségi viszonyát ^némileg kérdésesnek tűnik, s végleges tisztázásra szorul, mindenesetre számolni kell azzal, hogy a járási levéltáraknak hatalmas mennyiségű regisztratura-anyagot kell átvenniük mindaddig, amig uralkodni fog ama nézet, mely szerint minden fondképző szerv legalábbis részben levéltári megőrzésre érdemes iratanyagot termel, melyet az állami levéltáraknak feltétlenül át kell venniök. E nézet problematikus voltának bizonyítására az előadó a közepes nagyságú güstrowi járás fondképző szerveinek számadatait hozta fel pél-