Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - FIGYELŐ - Schreckenbach, H.-J.: Az NDK állami levéltáraiban működő szocialistakori osztályok gyűjtőköre és tagolódása: Archivmitteilungen, 1964. / 788–806. o.

-804 -. A szocialistakori osztály szervezeti sémájának, vagyis a referaturák és szakterületek kialakításának a'S' ismertetett felépitést kell követnie. Mindez nem érinti az ügyvitel tagolását, valamint a munkabrigádok időszáki bevetését bizonyos fondok feldolgozására. Az előadó ezt követőleg még bizonyos magyarázatokat fűzött a javasolt témához. a/ Mindenekelőtt utalt arra, hogy a tartományi minisztériumok fondjai jelenleg valamennyi tartományi levéltárban más sorrendben vannak tagolva* Ez a körülmény részben az adott tartományi kormányzóságok minisztéiumainak növekvő számával, részben azok eltérő fejlődésével és besorolásával függ össze. Éppen ezért egységes rögzités aligha lehetséges, és nem is feltétlenül szükséges. Mindenesetre általában a tartományi gyűlésnek, a miniszterelnökségnek - együtt a különböző közvetlenül alárendelt hivatalokkal -, valamint a belügyminisztériumnak kell mindenütt az adott tartomány központi államszerveinek az élén állania. b/ Az egységes államszervezet következtében feleslegesnek látszik az NDK ama regionális és helyi államszervei részére, amelyek nincsenek alárendelve tartományi, vagy kerületi szerveknek, - külön fondcsoport kialakitása. E szerveknek az őket mindenkor megillető helyen kell besorolást nyerniök a szocialistakori osztály fondjaiba, tehát például a tartományi pénzügyigazgatóság a pénzügyminisztérium után sorolandó be. c/ A regionális és helyi szervek beillesztésére két lehetőség kinálkozik: 1. A mindenkori illetékes minisztérium után történő besorolás /ahogy a Drezdai, Weimari és Schwerini Tartományi Főlevéltárban történik/. 2. Az igazgatási szintek szerinti tagolás, amikor is az alárendelt állami szervek önálló tömbként a tartományi kormányzóság komplexuma mellé-, illetve mögé kerülnek besorolásra és igazgatási ágak szerint tagolódnak /mintt például a Magdeburgi és Potsdami Tartományi Főlevéltárban/. A másodiknak emiitett, igazgatási szintek szerinti tagolás - az előadó szerint - több okból jobbnak és célszerűbbnek tűnik, mint az elsőnek emiitett megoldási lehetőség, mégpedig azért, mivel nem szakitja szét a tartományi kormányzóság zárt komplexumát, és biztositja, hogy a központi, illetve a regionális-helyi szint világosabban kidomborodjék. Ugyanakkor e megoldással ki lehet kerülni azoknak a különböző alárendelt hivataloknak a besorolásával kapcsolatos nehézségeket, melyeknek alárendeltségi viszonya egyszer-másszor megváltozik. Emellett nem is olyan egyértelműen világos mindig a mindenkori miniszteriális alárendelt-