Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - FIGYELŐ - Schreckenbach, H.-J.: Az NDK állami levéltáraiban működő szocialistakori osztályok gyűjtőköre és tagolódása: Archivmitteilungen, 1964. / 788–806. o.
- 79? ~ Az előadó utalt Gerhart Enders "Levéltárigazgatástan"-ára, melyben a szerző részletesen foglalkozik a társadalmi rendszerváltozással összefüggő fondelhatárolás problémájával, s ezzel kapcsolatosan rámutat az 194-5-1952. közötti évek átmeneti jellegére, mint amely időszakban az államapparátus fokozatosan át-, illetve újjáalakult, mégpedig az egyes országokban, igazgatási szinteken és hivatali kategóriákban - más és más módon. Enders ennek nyomán arra a következtetésre jut, hogy az egyes fondokat is különböző módon kell kezelni, s hogy lehetetlen valamennyi fondra vonatkozólag egy meghatározott dátumot mint cezúrát rögziteni. Az előadó szerint Endersnek ez a tudatosan kissé körülményes fogalmazásu helyzetelemzése - önmagáért beszél. Véleménye szerint azonban, még mielőtt megfelelő végkövetkeztetések levonására és a fondelhatárolással kapcsolatos tézisek felállítására kerülne sor, kivánatos lenne egyéb szempontokat is figyelembe venni. így igen figyelemre méltó Stefan Doernberg "Az uj Németország születése 194-5-194-9" cimü müve, amelyben a szerző részletesen elemzi ezt a korszakot, melyet az NDK területén végbement népi demokratikus forradalom egyik szakaszának tekint. Az antifasiszta-demokratikus rendszer átmeneti jellegének vonásai, az államhatalom tartalmában fokozatosan végbemenő kvalitativ változások természetesen az államapparátus átalakulásában is igen világosan tükröződnek, mint amely lépésről-lépésre alkalmazkodott az uj gazdasági és társadalmi feltételekhez. Az antifasiszta-demokratikus rendszer megteremtése során a legfontosabb állami szerveket teljesen ujonöan kellett felállítani. Ugyanakkor számos olyan állami szerv is volt - elsősorban technikai jellegűek -, melyeknek sajátos feladatait és tevékenységét a forradalmi átalakulás nem érintette közvetlenül. E szervek csak a későbbi évek során szűntek meg, illetve kerültek teljes újjászervezésre. Ugyanez áll a gazdasági szervek és intézmények egész sorára is. Az igazgatási reformot hozó 1952. év azután bizonyos lezárást és alapvető cezúrát jelentett az államapparátus fejlődésében. Az előadó itt utalt Leninre, aki "Megtartják-e a bolsevikok az államhatalmat?" cimü müvében részletesen elemzi a proletárforradalom és az államapparátus viszonyát. Ennek során élesen megkülönbözteti az állam tulajdonképpeni "elnyomó apparátusát" - az állami "igazgatási apparátustól". Az előbbit, amelyhez Lenin "mindenekelőtt az állandó hadsereget, a rendőrséget és a hivatalnoki kart" sorolja, teljes egészében szét kell zúzni és uj államapparátussal helyettesíteni. Az utóbbit, "mely hatalmas munkát végez a számvitel és nyilvántartás területén, ... nem szabad és nem is kell szétzúzni. Ki kell ragadni azt a kapitalisták kezéből, és befolyásuk összes szálait el kell metszeni, ketté kell vágni, szét kell tépni 1 ', és az igazgatási apparátust az uj államhatalomnak kell alárendelni. Lenin e "számviteli apparátussal" kapcsolatos példaként a bankokat, szindikátusokat, postát, fogyasztási szövetkezeteket és az alkalmazottak szövetségeit emliti.