Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - FIGYELŐ - Boberach, H.: A levéltári dokumentációról: Der Archivar, 1963. / 784–787. o.
- 787 A levéltárakban az iratoknak kutatók által történt használatát általában a kutatók betűrendes nyilvántartásában tüntetik fel, több levéltár azonban áttért a kutatási témák szerinti nyilvántartásra. E kartotékok révén könnyebbé válik a kutatók tájékoztatása, mivel a keresett témára e nyilvántartási rendszer segitségével csak ki kell keresni az azonos, vagy rokon tárgyú levéltári anyagot. Az is meggondolandó, hogy ezt a dokumentációt lehet-e szélesebb körben ismertetni. A történészek a levéltári anyag vizsgálatánál igen jól'használják más kutatók közlését az általuk végzett kutatás eredményéről, A francia Nemzeti Levéltár félévenként egy bulletinben ismerteti azokat a témákat, melyekre vonatkozóan az elmúlt félévben levéltári iratokat használtak. Az ismertetés első része szisztematikus rendben a témákat, a kutatók nevével /a készülő tanulmány témájával/, második része a kutatók nevét , foglalkozását és a felhasznált anyag jelzetét közli, mig a harmadik rész az I. rész betűrendes mutatóját , mely egyúttal hely-, név- és tárgymutató, tartalmazza. A szerző megállapítása szerint német viszonylatban is lenne érdeklődés ilyen ismertetés közzététele iránt, akadt is már ilyen kezdeményezés, s igy a francia példa követését valamilyen formában helyesnek tartaná. A dokumentációs tevékenység sok levéltárban nem a szükséglet, hanem a személyi és anyagi feltételek hiánya miatt nem folyik. Fennáll ezenkivül az a veszély is, hogy a dokumentációs munkák egyikét-másikát más tudományos intézmények ragadják magukhoz. Vannak történettudományi intézetek, melyek dokumentációs intézetet hoznak létre, sőt a gyűjtött dokumentációs anyagot "archívumnak"- nevezik. Ezeknek fenntartása pénzt, munkaerőket követel, ezért a szerző szerint racionálisabb lenne az ezekre forditandó anyagi erőket a levéltárak rendelkezésére bocsátani, mivel a dokumentációs intézetek a levéltárak célkitűzéseinek megfelelő feladatot látnak el, a levéltárosok pedig képzettségük folytán a legalkalmasabbak azok teljesítésére. A szerző nehezményezi, hogy ugyanabból az állami költs égvetésből e gymás mellett működtetnek párhuzamos dokumentációs anyaggal rendelkező intézeteket. A kutatók érdeke szintén azt kivánja meg, hogy az Összes forrásanyagot egy helyen találják meg és ugyancsak itt kapják meg az információt is arra nézve, hogy a témájukban a kiegészitő iratanyagot melyik levéltárban, vagy magánszemélynél találják meg. - 0O0 -
