Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE – MAGYAR LEVÉLTÁROSOK KÜLFÖLDÖN - Borsa Iván: Két nagy nemzetközi okleveles adatgyűjtés: Corpus Membranarum Italicarum, Index Actorum Romanorum Pontificum / 775–781. o.
- 779 rétében gyűjtsék össze a világ valamennyi levéltárában, könyvtárában, köz- vagy magánkézen levő pápai oklevelek regesztáját III. Incétől V. Márton megválasztásáig, vagyis 1198, január 8-tól lAl?. november 11-ig. Az eredeti elgondolás szerint ennek a hatalmas vállakózásnak gyümölcsét egy sok kötetre tervezett sorozatban egyetlen időrendbe sorolva tették volna közzé. Néhány év alatt világossá vált, hogy a világ számos országára kiterjedő ilyen vállalkozás megoldhatatlan problémákat vet fel, hisz az első kötet nem jelenhetnék meg, amig mindén ország nem jutott el a kutatásban odáig, hogy az első kötet évkorén belül lévő anyagot nem dolgozta fel. S ha ezt sikerült volna is valahogy biztosítani, jelentős létszámú szerkesztőségre lett volna szükség a számos országból befutó adatok egybevetéséhez, szerkesztéshez. Ez előfeltételek hiányában a szerkesztő bizottság arra az elhatározásra jutott, hogy feladja az egységes időrendbentörténő publikálásra vonatkozó elgondolást és inkább az országonként, országrészenként, levéltáranként vagy nagyobb fondónként történő közzétételt szorgalmazza, s a központi feladatokat módszertani utasításokra és elvi irányításra korlátozza. Ezenkívül a V a tikáni Levéltár vállalja a közzététel nyomdai költségeit, de nem emel észrevételt az ellen sem, ha ezt a munkát végző intézmény vagy ország saját maga kívánja vállalni. A gyűjtés kiterjed a kiadott és kiadatlan oklevelekre éppen ugy, mint az eredetiekre és az eredetiről készült másolatokra. A számba jövő oklevélfajták: a privilégiumok, litterae patentes, litterae clausae, litterae secretae, cedulae introclusae, a brévék, formae iuramenti és transcripta. Lényegében azok az oklevél-, ill. iratfajták, amelyek elhagyták a pápai kancelláriát. Nem vonják viszont be a gyűjtésbe supplicatio-kat, a fogalmazványokat, valamint a pápai registrumkönyveket és azok másolatait. Minden oklevélről rövid tartalmi kivonat készül, továbbá szükséges az oklevél leírása és a leglényegesebb bibliográfiai utalásoké A kiadvány nyelve latin. A regeszta élén sorszám és az oklevél kelte áll mai alakban. Az oklevelek kötetenként egységes időrendben közlendők. Ha az oklevél kelte nem teljes, a kiegészítés kerek zárójelbe teendő, ha a keltezés csonka és nem egészíthető ki, a pápai uralkodási évhatárokat kell megadni. Az ilyen okleveleket időrendezésnél'a záró adat alapján kell elhelyezni a biztos keltezésű oklevelek után. A regeszta a kibocsátó pápa nevével kezdődik. Ha az eredetiben a pápa neve csupa nagy vagy díszített betűvel van, a regesztaban csupa nagy betűvel kell írni. Ha a pápa nevének sorszáma az oklevél szövegéből, a pecsétből, a rota-ból vagy az oklevél bármely más adatából kiolvasható, a név után ez szerepel. Ha a sorszámot más módon kell megállapítani, a sorszámot kerek zárójelbe kell termi. Ha a pápa neve mellett az electus szó olvasható, azt nem szabad elhagyni. Ha a pápa neve nem olvasható, a megállapított név szögletes zárójelbe teendőé
