Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE – MAGYAR LEVÉLTÁROSOK KÜLFÖLDÖN - Ladányi Erzsébet: Beszámoló lengyelországi tanulmányutamról / 765–768. o.

- 766 2 anyagában kezdtem el. Számos tanulsággal szolgálnak a városi polgárjogot elnyertekről készült feljegyzéseké E könyvek bejegyzéseinek számba vétele során közelitő pontossággal megállapítható a Krakkóban polgárjogot elnyert magyar betelepedők összetétele, eredeti földrajzi, ill. társadalmi megoszlása. Ez a magyar vonatkozású forrásanyag-bázis kibővitesét teszi lehetővé. A letelepültek és polgárjogot elnyertek további sorsának nyomon követése pedig arra mutat, hogy kereskedelmi és piackapcsolataikból adódóan nem szakadtak el a hajdani anyaországtól, sőt számos esetben eljártak rokon kereskedők vagy egyszerűen "csak" magyarok ügyeiben. Kereskedők, mesteremberek családi és szétágazó üzleti kapcsolataira - gazdag magyar vonatkozással - igen jó forrásanyag található a 15.század elejével kezdődő tanácsülési jegyzőkönyveknek meghatalmazásokat tartalmazó sorozatában is. /Plenipotentiae./ Ezt az 1520-től 1600-ig terjedő időre néztem át.5 A város esküdtbirósági jegyzőkönyvek és iratok /Scabinalia Cracoviensia/ hozzávetőleges képet adnak a magyar-lengyel kereskedelmi kapcsolatokról, kölcsönügyletekről, a bejegyzett végrendeletek pedig a végrendelkezők gazdasági-társadalmi helyzetéről. Kutatásaim eredménye: kb. 10 000 oldal terjedelmű kiadatlan levéltári anyagból mintegy 300 magyar vonatkozású adat, "Hungarica" összegyűjtése. Ez az eredmény első pillantásra szegényesnek vélhető s nem látszik igazolni azt a megállapítást, hogy a levéltári anyag gazdag magyar vonatkozásokban. Ha még tekintetbe vesszük a kutató munka során gyakran tapasztalható nehézségeket is , önként adódik a kérdés: érdemes-e oly sok munkát forditani forrás-bázisunk ilyen módon történő bővítésére, kiegészítésére? Az eddig feltárt anyag, a lehetőségek és a kutatási feladatok sokrétűségének mérlegelése alapján nyugodtan mondhatjuk: érdemes. Q A 19. században elkezdett feltáró munkálatok , majd Divéky Adorján összeállítása 1927-ből, a lengyelországi könyv és levéltárak magyar vonatkozású kéziratos anyagáról , általánosságban már tájékoztattak arról, hogy hol lehet adatokat keresni. Az Országos Levéltár munkatársai, dr. Bottló Béla, majd dr. Iványi Emma azóta ujabb felméréseket is készitettek. A magyar-lengyel kulturális egyezmény lehetővé teszi a magyar levéltárosok számára a rendszeres adatgyűjtő tanulmányutakat. A lengyel