Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Tájékoztatás a levéltárosok 1965-ben publikált helytörténeti munkásságáról / 708–740. o.

- 711 közös munkájaként látott napvilágot. Részletesen tárgyalja a közelmúltban restaurált egervári várkastély történetét, amelyen keresztül Vas vármegye társadalomtörténetébe is betekinthetünk. A kiadvájiy a levéltári kutatások és "az ásatás és a helyreállítás során nyert tapasztalatok felhasználásával" jött létre. Az igy nyert források és az orszá,g más részeiről választott analógiák: felhasználásával - ugy érezzük - hiteles képet rajzol a vár létrejöttének építészettörténeti körülményeiről és feltételeiről, amelynek során az Árpádkori favár a mai formáját elnyerte. Az Anjou-korszakot megelőző feudális belharcok eredményeként az ősi várépület elpusztult, csak a XV. század végén épittette újjá a kor reneszánsz Ízlésének megfelelően Egerváry László*. A XVI, században meginduló török háborúk miatt 1541-ben, majd 1569-ben a várat az olasz mintára felépitett négy sarokbástyával védhető várkastéllyá alakitják át, amely a XVII* században végvárrá vált és a török kiűzéséig csak mint hadászati objektum szerepelt. E jellege miatt került sor a XVIII. században az északi szárny lebontáséra, s barokk átépítésére, hogy igy elkerülhesse a magyar várak nagy részének sorsát, az elpusztítást. Ezzel az átépítéssel nyerte el a várkastély azt a formáját, amelyben, a későbbi korszak diliéttáns átalakításait kiküszöbölve, ma is látható. A vár építészettörténetének tárgyalássa mellett lehetőséget találnak a szerzők arra is, hogy a tulajdonos családok történetének feldolgozásáéval gazdagítsák eddigi ismereteinket. Az építkezések kapcsán fellépő kézműipari igények említésekor - igaz, csak utalásszerűén - felvillannak a mezővárossá fejlődés feltételei, majd kéősbb a mezővárosi jelleg megszűnésének regisztrálásával uj helytörténeti adatokkal támasztják alá a már ismert országos tendenciák érvényesülését. A vár történetével összefüggésben nem kerülte el a szerzők figyelmét a vár környékén élő, a végvári harcok során katonai szolgálatot ellátó és ezért mezővárosi szabadságot élvező nem nemesi lakosság sorsának alakulása sem* A mezővárosi kiváltság megszűnésével ez a népesség ismét jobbágysorba kerül. Ennek tárgyalása során érdekes adatokat tudhatunk meg a község betelepítéséről is. /Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a Széchenyi Zsigmond által 1725-ben alkotott "jobbágybérletek" /34. 1,/ is telepítések lehettek. Erre enged következtetni az, hogy néhány év múlva a földesúr az érintetteket minden kedvezménytől, később pedig földjeik egy részétől is megfosztja*/ Bár nem tartozott szorosan a tárgyhoz, mégis - ugy hisszük célszerű lett volna a község XVIII. századi népességének meghatározása-