Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Simonffy Emil: A Zala megyei úrbéri földkönyvek / 692–703. o.

- 700 belül a hetvenes évek végéig a nemesi birtokosok között megkülönböztetéseket tettük* Egyes nemesi birtokosok neve mellé odatették az "ur" vagy az "asszonyság" megjelölést, esetleg a név elé a "tekintetes% a "nagyságos" vagy a "méltóságos" jelzőt, illetve ennek röflditését*<Bár ezt nem teljesen következetesen használták, mégis megállapítható,, hogy ezzel kívánták megkülönböztetni az urnák tekintett birtokos neüiest a parasztnak tekintett kisnemestől.. Ez szemlélet dolga volt, és nem pontos kategória határt jelentett: a rádói felmérési birtokkönyvben Tánczos Gábor - egyébként a nemesi község "hadnagya" - az "ur" jelőzővel szerepelt, a tagositási birtokkönyvben - bár itt is találunk "ur"—akat - enélkül* Azt viszont már rendszerint csak az úrbéresek és a kísnemesek neveinek összevetése alapján tudjuk megállani tani,, hogy voktak^-e olyan birtokosok, akik úrbéres és nemesi földdel egyaránt rendelkeztek* A birtokkönyvekből általában nem derül ki* hogy a birtokos személyére nézve 1848 előtt jobbágy, nemes vagy agilis volt-e, azt csak 1848 előtt tüntették fel - akkor sem maradéktalanul -, 1848 után már nem volt érdekes a birtokrendezés szempontjából a birtokos szemé** lyének korábbi jogállása, hanem csak a föld jogi állapota^ Az úrbéres föld kategóriája nemcsak a Mária Terézia-féle urbáriumban megállapított teleknagyság szerint járó telki illetményt foglalta magában /ez Zala megyében egy hold belsőséget-, 18-22 hold szántóföldet és 6-8 kaszás rétet jelentett, összesen tehá-t az egész telek 25-31 becshold volt/, hanem az ezen felül mutatkozó - sokszor igen jelentékeny mennyiségű •* maradványföldet is. A felmérési birtokkönyvek csak elvétve tüntették fel a jobbágy telki kategóriáját /fél** telkes, negyedtelkes stb,/, a tagositási birtokkönyvek pedig csak akkor, ha a maradványföld mennyiségét ki kellett számítani* Lentiszombathelyen például,, ahol az 1833-ban lefolyt regulatio miatt a volt telkes jobbágyok kezén lévő többlet-földekért a volt földesúr maradvány vá.ltságo t nem követelhetett, igy a maradványföld mennyiségét nem kellett kiszamitani, a jobbágyok telki kategóriáját nem jegyezték be* A maradványföld mennyiségét vagy a tagositási birtokkönyvben vagy külön kimutatásban csak becsholdban mutatták ki, azt a valóságban sohasem különítették el az úrbéres föld többi részétől. Ez csak számitási és nem mérési feladat volt, négyszögölben ezért nem is mutatták ki, nem is volt rá szükség. Az úrbéres és irtásföldek egymástól való elhatárolása sem volt mindig pontos. Sokszor a felméréskor még nem tisz— tázdódott valamely földterüü úrbéres vagy irtás jellege, a később létrejött egyezségben pedig azonos módon rendelkeztek az irtásföldek és a maradványok sorsáról, igy nem volt szükség később sem eldönteni a kérdést, Márokföldön ugyan külön mutatták ki a felmérési birtokkönyvekben az úrbéres földeket és az irtásokat, de ennek helyességét a jobbágyok vitatták, az egyezségben azonban mind a maradványföldeknek, mind az irtásoknak a felét a volt földesúr kapta meg, igy a vitát nem kellett eldönteni. Zalanémetfaluban, bár úrbéres zsellérekről volt szó

t úrbéres földet egyáltalán nem mutattak ki, hanem csak irtásföldet* Az egyezség értelmében a 150 négyszögölnyi zselléri illetmény fölött mutatkozó földmennyiség felel a volt földesúré lett, igy nem volt érdekes, hogy megállapítsák, mely terület tekintendő úrbéres földnek, /Úrbéres zsellérekről lévén szó, a belsőség feltétlenül úrbéres föld volt,/