Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Oltvai Ferenc–Benda Kálmán: Látogatás a Szegedi Állami Levéltárban: Oltvai Ferenccel beszélget Benda Kálmán / 671–677. o.
- 672 alakulás előtt, Dénes Leó akkori polgármesterünk adta be ide az utolsó iratokat, éspedig a Szeged határából kihasitott 9 község alapitására vonatkozó okmányokat. Efczel le is zárult a régi, nagyhat áru, soktizezer holdas birtokára büszke polgárváros múltja, hogy helyet adjon az iparosodó, a tudattalant és a művészeteket müvei5 szocialista nagyvárosnak. Itt a titkos levéltár> iratai között : 'egy ; vöröse t u.:-/- v bekötött, diszes, hatalmas pecséttel ellátott pergamenlevelet látok. Ez melyik korból való? Ez a város l?19-ben III. Károlytól elnyert, megujitott cimeres diplomája és egyben a török hódoltság előtt is már megvolt szabadságának felsorolását tartalmazó diszes oklevél, amelyhez akkor még nehezen jutott a város. Bizonyítania kellett ugyanis,, hogy Szeged a középkorban is a király városa volt, tehát szabad polgárai nem tartoztak a megyei nemesség alá, nem nekik, hanem a királynak adóztak. Melyik a Városi Levéltár legrégibb irata? Ez a mindössze alig néhány négyzetdeciméternyi juhbőrre latinul irott oklevél* 1359-ben kelt, arról van benne szó, hogy Szeged-Alsóváros polgárai a Csanádi Káptalan előtt Marosvárott, vagyis Csanádon megveszik^Balaki Benedek özvegyétől, Ilonától Ballagpusztát 60 ezüst pénzért. Érdekes, hogy ez a név ma is megvan, ilem messze a nagyállomástól, ismert hév a Ballagi-tó. Tehát az oklevél jelentősége az, hogy rámutat: Alsóváros polgárai a XIV. század közepén olyan erősek voltak, hogy terjeszkedtek, pénzük volt, pusztát vásároltak. A'birtokvétel valóban az alsóvárosi polgárok gazdagságát jelenti. De vajon ez a gazdagság csak a földmüvelésből keletkezett? Szeged jelentős hely volt, jobbára azonban mégis az ország egyik legjelentősebb mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozó mezővárosa. Mert hiszen az itteni iparosok, bognárok, lakatosok, ácsok, kovácsok, hajósok inkább csak a helyi szükségletet elégitették ki. Az állattenyésztés azonban a nagykiterjedésű kun pusztákon folyt, és a szarvasmarhát, a juhot lábon is el lehetett hajtani a piacra* Másik jelentős kereskedelmi cikk a szerémi bor. A szegedi polgárok, persze a gazdagabb polgárok, a Fruska Gora lejtőin megvásárolták a szőlőföldet, a bort onnan Szegedre hozták, innen hajókon föl a Tiszán, a Tisza északi részén kihajózták és a' bányavárosokon keresztül L en g ve i 0 rszágba vitték* E>e vitték a bort Budára is. Azonkivül a város ősi sólerakó hely, amelyet az Aranybulla is megemlít, éspedig azt, hogy sót az Alföldön Szegeden és Szalacson;' lehet tartani. Az erdélyi fát is itt rakták ki*
