Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bálint Ferenc–Szabó Ferenc: Ipartestületi iratok selejtezése: a Gyulai Állami Levéltár tapasztalatai / 639–651. o.

- 640 A selejtezési muiika megkezdése előtt - az ipartestületi anyagra vonatkozó selejtezési utasitás és tapasztalat hijján - a selejtezést végző dolgozókkal, az anyagban való közös tájékozódással egybekötve, megbeszéltük a kiválasztás fő irányelveit, amelyek röviden igy rögzithetők: megőrizni mindazt

. aminek a helyi ipartörténet szempontjából értéke van, vagy egyes személyek szakmai képzettsége, munkaviszonya igazolására alkalmas és igy megtartásához fontos egyéni érdekek fűződnek? E szempontok alapján összeállított s a függelékben közreadott ügykörjegyzékünket a Módszertani Kollégium Selejtezési Munkabizottságának véleménye alapján a Levéltári Osztály, néhány megjegyzéssel kiegészitve, jóváhagyta. Itt jegyezzük meg, hogy mind a négy selejtezésre került fond csekély mértékben a dualizmus időszakát, túlnyomórészt a Horthy-korszakot öleli fel, kisebb részben pedig a felszabadulástól az ipartestületek megszüntetéséig /1949/ terjed. Közreadott tapasztalataink is ennek megfelelően alakulhattak ki. Az i

partestüle

ti intézmény vázlatos története

. szerepe, jogköre Az ipartestületi iratok kezelése, különösen pedig selejtezésük nem oldható meg az intézmény múltjának, gazdasági és hatósági funkciójának rövid ismerete nélkül. A feudális eredetű s. a kapitalizálódó viszonyoknak meg nem felelő céhrendszer lassú haldoklása már a gyáripar kibontakozásával megindult hazánkban. A kiegyezés után kiszélesedő tőkés fejlődés akadályainak intézményéé elháritása sorában az elsők egyike volt az 1872. évi ipart örvény /l872:'VIII.tc,/ E törvényes rendelkezés a céheket megszüntette ugyan, de szakmánkénti önkéntes tömörülés, formájával továbbra is megőrizte a visszahúzó céhes hagyományok egy részét. Az igy alakult ipartársulátok a törvény értelmében átvették a megszűnt céhek vagyonát is, de iparhatósági jogkört nem kaptak, mint a későbbi ipartestületek. Az ipartársulatok a legszélesebb értelemben vett szabadverseny elvén épültek fel s a kisiparosságot megfosztották az érdekvédelmi lehetőségtől, teljesen kiszolgáltatták a gyáriparnak, különösen egyes ipar ágakban. A kézmüiparosság állandó tiltakozására, hosszas tárgyalások eredményeként« 1884-ben uj ipartörvény lépett életbe. /1884?XVII.te

./ Ez a törvény városokban és minden olyan helységben lehetővé tette az ipartestület megalakítását, ahol legalább száz képesitéshez kötött mesterséget üző iparos élt, ha az iparosok kétharmada a létrehozást kivánta. Az egyesületekhez hasonlóan, alapszsfeáiy alapján szervezett ipar-