Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.

pénzügyi kormányzata még a balkáni háborúk válságos idejének tapasztalatai után sem volt hajlandó az esetleges háború gazdasági bázisát megteremtő távlati terv kidolgozására* Az volt ui* az általános felfogás , katonai körökben is, hogy a modern technika mellett még európai mértékű konflagráció sem tarthat három hónapnál hosszabb ideig* ^* így történt azután,, hogy mialatt a háborús gépezet, mondhatni, előre kiszámitott automatizmusával egyre sebesebb mozgásba jött, s a Monarchia készületlen gazdasági életének egyre szélesebb sávját szoritotta a maga szolgálatába, a gazdasági élet alapjai'a túlzott igénybevétel hatására megbomlottak* A gazdasági bomlás pedig transzmissziós szíjként vitte a német érdekek figyelembevételének szükségességét a Monarchia legfőbb kormányszervének tárgyalóasztalára* Maguk a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek is gazdag anyaggal illusztrálják a Monarchia kormányzatában a német befolyás erősödését* Ennek első tünetei mindjárt a háború kitörését követő minisztertanácsokon megmutatkoztak* Mint fentebb szó volt róla, első rendén abban, hogy/ Németország a Monarchiát területi engedményekig elmenő ; hajlékonyságra akarta rábirni az olaszokkal és a románokkal szemben* Az 1915* március 8-i koronatanácson, amikorra már veszedelmesen apadóban volt a Monarchia aranykészlete, Tisza István egy német bankártól szerzett értesülésére hivatkozott, amely szerint a Birodalmi Bank hajlandó lesz aranyat folyósitani, ha Ausztria-Magyarország Itália semlegességét Dél-Tirol átengedésével biztositja* Az 1915* június 18-i minisztert anácsony amelynek fő problémája Teleszky magyar pénzügyminiszter javaslatának megtárgyalása volt: miképp kell a háború mindent elnyeléssel fenyegető molochjának gazdasági alapjait megteremteni, -^ Koerber közös pénzügyminiszter összehasonlította Anglia financiális áldozatait, amelyekkel tőkében szegényebb szövetségeseit, Oroszországot, Belgiumot és Itáliát ségitette* azokkal az áldozatokkal, amelyeket eddig hozott Németország pénzügyileg gyengébb partnere, Ausztria-Magyarország támogatására* Az összehasonlitásból az derült ki, hogy a Német Birodalomnak B téren még jelentős kötelességei vannak, amelyeket a szövetségi hűség alapján kell teljesiteni* Erről az erkölcsinek vélt áüa pról birálta Koerber a német álláspontot, amely hajlandó lett volna egy milliárd márkát áldozni azért, hogy Olaszország semleges marad*jon.s nem sokkal kisebb összeget adott volna Romániának is semlegessége biztosítására* Hü szövetségesét tehát - vonta le a következtetést Koerber - nyugodtan segithetné a Német Birodalom' egy milliárd márka kölcsönnel* A német kölcsön kérdése, amelyhez a minisztertanácsnak még több résztvevője is hozzászólt /a hozzászólásokból alább egy-kettőt, a dolgok summázása során, még idézek/, többé nem került le a Monarchia legfőbb kormányszervének tanácskozó asztaláról* A Monarchiának Németiországra való financiális rászorultsága nagy mértékben megkötötte a közös minisztérium kezét« Az 1916* július 3-i közös miniszteri konferencia arról tárgyalt,miképpen lehetnének segitségére az osztrák-ma*gyar bankok Törökországnak* Teleszky magyar pénzügyminiszter éles fogalmazásban utalt a segélynyújtás súlyos feltételére. Arra ti., hogy