Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Sándor Pál: Az úrbéri periratok–perdokumentumok forrásértékéről és tárgyi rendezésének feladatairól / 435–459. o.

- 4-39 hogy ezek tényleg fedik-e a valóságos állapotokat, természetesen több, mint kétséges. Eddigi tapasztalataim során a tényleges állapotokat tükröző hiteles voltukra ugyanannyi példát találtam, mint az ellenkezőjére. De ebben az esetben talán nem is ez a legfontosabb. Minden forrást eredeti funkció.jának értelme szerint kell használni, ami az adott esetben annyit jelent, hogy a Ikeresetlevelekből nem is annyira a tényleges állapotok* mint inkább a felperesi igények és szempontok ismerhetők meg a legjobban. Akkor pedig ilyen céllal kell azokat értékesítenünk. 2. Előmunkálati perdokumentumok Miután a birói fórum helyt adott a keresetlevélben foglalt kérdések jogügyi rendezésének, került sor a szükséges perdokumentumok elkészítésére, illetőleg beszerzésére. Ez a dokumentációs anyag rendkivül széleskörű tematikát ölel fel a legáltalánosabb iratfajtáktól, /mint aminők például a rendezés és tagositás előtti vagy utáni birtokkönyvek/, a legspeciálisabb iratféleségekig., /mint példának okáért a nem úrbéres zsellérekről esetenként készült kimutatások/ és ugyanakkor tárgykörének differenciált vagy kevésbé differenciált volta az adott peres-eljárás körülményeinek volt alávetve, - nem is beszélve most arról a teljesen praktikus körülményről, hogy területi levéltárainknak mit és mennyit sikerült ezekből megőrizniök. Éppen ezért nem látom célszerűnek az idevágó összes iratféleségek felsorolását, hanem valamelyest rendszerezni próbálva azokat, csupán a legfontosabb irattipusok kiemelésére szoritkozom. .. • ° ' A/ "Bemondási Táblák" A perdokumentuHolt típusainak ismertetése előtt, de azokkal mégis összefüggésben kell megemlékeznem a kármentesítési ügyekkel kapcsolatban létrejött iratfajtáról: a "Bemondási Táblák" -ról és mellékleteikről. Bár a kármentesítés kérdése nem tartozott á birtokrendezések ügykörébe, gyakorlatilag mégis elkerülhetetlen volt az 1848 után "elenyészett" urbéM riség /az egykori úrbéri telkek összes számának és terjedelmének/ előzetes megállapítása és tisztázása^ mivel a kérdés - a kártérítési összegek meghatározásán tul - szorosan összefüggött az úrbéres telki és úrbéres nem telki, illetőleg kifejezetten majorsági jellegű parasztföldek rendkivül bonyolult birtokjogi vonatkozásaival, melyek a rendezés sokszor központi problémáivá nőttek. Nem egy esetben történt ugyanis, hogy e kérdésben a volt földesuraság és az állam érdekei keresztezték egymást és a telki földek terjedelmének az egykori földesúr által kimutatott nagyságát a jogi fórumok módosították, olykor kisebb kármentesítendő telekföldet állapítván meg a törvényes kárpótlás alapjául. Ez a körülmény azután közvetlenül viszszahatott a birtokrendezési munkálatok menetére, mivel az ilyenképpen csökkentett összegű kárpótlás kiegyenlítésének terhét a volt földesúr - az eddigi úrbéri telekföldeket nem telki /hanem a legtöbbször maradvány-/földeknek átminősítve - a pieasztságre igyekezett, váltság formájában, áthá-