Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Harsányi János–Bőhm Jakab–Benda Kálmán: Látogatás a Hadtörténelmi Levéltárban: Harsányi János őrnaggyal és Böhm Jakabbal beszélget Benda Kálmán / 412–424. o.

~ 423 tották a hidakat, az ellenség legfontosabb ut- és vasútvonalait,, a Tyetyerev és Irpeny folyón. Különösen kitűntek bátorságukkal és merészségükkel az 1. század magyar utászai. Az utakat keresztező folyókon ezek a magyarok a többi partizánnal együtt, nem egyszer kimondhatatlanul nehéz körülmények között,, az ellenség heves tüze közepette, rendszerint gyorsan és jól oldották meg az átkelést, A jobbparti portyán Gábor egy felderitő raj parancsnoka volt". Egy alkalommal, amikor a Dnyeperhez értünk, a harci feladatról nem tért vissza. Ez igen nagy veszteséget jelentett a magasabb egység valamennyi harcosa számára. Mivel Gábor a nálunk töltött idő alatt valamennyiünk kedvence lett, a magasabb egység 2000 embere között egy sem akadt, aki ne ismerte volna ezt az életörömtől duzzadó, képzett magyar harcost. Valamennyien meg vagyunk győződve arról, hogy Gábor semmilyen körülmények között nem állt át az ellenséghez. Valószínűleg igen nehéz körülmények közé jutva, hősi halált halt a német megszállókkal vivott harcban. Milyen kár, hogy ez az éles ésszel és meleg szivvel megáldott ember nem érhette meg a győzelmet." Tovább igy folytatja Kovpak: "Lehetséges azonban, hogy sorsa másképpen alakult, és ő él. Mi, ukrán partizánok, boldogok lennénk, ha erről kapnánk hirt. " Sajnos, mi már tudjuk, amit a volt ukrán partizánok még nem tudnak, hogy Thuróczy Gábort a hadbiróság kivégezte. - Itt van a kezemben a hadbiróság Ítélete 1942

f november 28-áról, amelyiknek aljára följegyezték: "Thuróczy Gábor póttartalékos honvéd elitélten a halálbüntetés ..agyonlövessél a mai napon, 8 óra 59 perckor -végrehajtatott. Vitéz Bakay Szilárd altárbornagy sk., illetékes parancsnok." - 194-4- végén és 45 elején sokasodott már az átallok száma. A belőlük alakult legjelentősebb egység a Budai Önkéntes Ezred volt, amely a Vár, a Vérmező, az Alkotás utca, a Déli pályaudvar és a Gellérthegy környékén a 83. szovjet dandár kötelékében harcolt. Létszámuk elérte a 2500 főt, s a harcok végére 600 hősi halottat áldozott. Felolvasok egy részletet az egyik önkéntes visszaemlékezéséből: "Lélekbe markolóan megható volt Derecskéi Sándor szakaszvezető bajtársunk hősi halála. Őt eddig még mindenhová elkisérte fiatal felesége is, kivel csak nemrég esküdtek meg. Első támadásunk megindulásakor az asszony az egyik Alkotás utcai ház óvóhelyén húzódott meg. Derecskéi bajtárs példás módon mindenhol előljárt a küzdelemben, géppisztolya szüntelenül szórta a tüzet, kézigránátjait egymásután dobálta a fedezett ellenségre. A Márvány utca % számú ház elfoglalásakor egy észrevétlen meghúzódó német géppisztollyal halálos tüzet zuditott rá. A golyótól találva holtan esett össze. Amikor félesége ezt meghallotta, nem törődve a becsapódó aknákkal, egészen az első tüzelőállásig előre ment, és ott a golyószórót elvéve golyószórósunktól a visszavonuló németekre hatásos tüzet nyitott* Nem is lehetett a tüzelőállásból addig eltávolítani, mig férje halálát meg nem bosszulta." - A Hadtörténelmi Levéltárban, második sétánknak is végére ér keztünk. Mindkét alkalommal a hadak útját jár.tuk. Az iratok megszólaltatták előttünk régmúlt idők magyar katonáit, vég-