Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.

- 366 űrtartalmú /tűzmentes helyiségre. A terjeszkedés módozatait a beadvány a következők szerint taglalta: "Alkalmasnak vélném e célra a jelenlegi m.kir.adóhivatal, vagy a jelenlegi régiségtár helyiségét. Előbbi nemcsak a levéltári raktárakhoz való közelsége által, hanem annak folytán is előnnyel bir a másodsorban emiitettel szemben, hogy az átalakitás tetemesen kevesebb költségbe kerülneV mivel az adóhivatali helyiség ablakai már vastáblákkal vannak ellátva. Ha azonban a tekintetes alispáni hivatal a régiségtári helyiséget jelölné ki a levéltár céljaira, akkor az utóbbi talán áthelyezhető volna a vármegye tulajdonát képező rendek-házának jelenleg bérbe adott földszinti lakosztályába." 74 AZ előterjesztés a továbbiakban arra is kitért, hogy amenynyiben az ajánlott megoldások mindegyike nehézségekbe ütköznék, végső esetben a piarista székházi helyiséget is igénybe venné a levéltár /bár régiségtár céljaira ez sokkal inkább megfelelne/, mivel mindenképpen férőhelyhez kell jutnia. A főispán határozott rendelkezése alapján ugyanis a magyaróvári főszolgabiróság 1888 utáni terjedelmes anyagát is át kell vennie az archivumnak. A levéltár-bővités ügye ettől kezdve éveken át napirenden volt és időnkint a legkülönbözőbb tervek, javaslatok kerültek megvitatásra, anélkül azonban, hogy lényeges változás következett volna be az elhelyezés kérdésében. 1902-ben Szélessy a levéltár előszobájában lévő régi mérnöki műszerekkel megtöltött 4 láda értékesítésére tesz előterjesztést, hogy átmenetileg legalább ebben a helyiségben lélegzethez jusson. 75 Két évvel később a vármegye közgyűlése foglalkozott a problémával s jóllehet megállapította a megoldás sürgősségét, véghatározatában az alábbiakat közölte: "Minthogy a levéltári helyiségek kibővítésének kérdése az Allamépitészeti Hivatal véleménye szerint nagy költségbe kerülne/a székház szárnyépületre második emelet épitése kb. lö ooo korona lenne/, s mivel a vármegyei ügyviteli szabályzat külön levéltári szabályzat kiadását helyezi kilátásba, az ügy egyelőre függőben marad." 76 Ugyancsak tárgytalanná vált az az elgondolás is, hogy a levéltárral közvetlenül szomszédos számvevőségi kirendeltség engedjen át két szobát az egyre jobban felhalmozódó iratanyag elhelyezésére. Egy a közgyűlés által kiküldött külön bizottság azonban mindenesetre tovább tanulmányozta a lehetőségeket és helyszini szemléi alapján még 1904-ben jelentést tett a plénumnak, mely a beterjesztett javaslatokat - véghatározat formájában - a következő pontokba foglaltatta: a levéltár egész anyagát a vármegyei székházban kell elhelyezni éspedig 1/ az eddig archívumként használt négy földszinti helyiségben /épület jobb szárnyában/, 2/ a korábban számvevőségi helyiségekként használt egy nagyobb és egy kisebb szobában /épület bal szárnyában/, 3/ a főszolgabírói hivatali helyiségek mellett lévő szobában és konyhában /az épületnek a Bástya utca felé eső részében/, melyek a főispáni természetbeni lakáshoz tartozó helyiségekként voltak mindezideig kezelve és tulajdonképpen a főispán tiszti huszárjának szolgáltak lakásul. Az utóbbiakoan kell elhelyezni a magyaróvári főszolgabiróság régebbi anyagát.77 Ez a közgyűlési határozat gyakorlati végrehajtása szempontjából annyiban némi előrehaladást jelentett, hogy a 2.pontban emiitett két szobát a levéltár nagy üggyel-bajjal megkapta,,, bár az időközben felgyü-