Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.

- 360 családi levéltárak mélyéből, mesterségesen kigyűjtött letétként került /feltehetően valamilyen helyi kapcsolat révén/ az alföldi város archívumába. 65 1880-ban a belügyminiszter két izben is felhivta a vármegyét, hogy egyrészt a cs.kir. közös hadügyminiszter átiratában közölt kérdésekre, másrészt az Országos Levéltár felterjesztésében elsorolt pontokra vonatkozólag adja meg a szükséges tájékoztatásokat a'törvényhatósági levéltár állapotáról s anyagának történeti értékéről. Ekei Antal mindkét esetben részletes jelentést készitett az alispáni hivatal számára s ezek összességükben úgyszólván teljes hitelességgel visszatükröztetik a levéltárral kapcsolatos kérdés-komplexum minden fontosabb vonatkozását.- Az első felhívás a Hadi Levéltár igazgatóságának kezdeményezésére történt, mely akció - töSfefck között - azt a feladatot tűzte ki magának, hogy a monarchia valamennyi nyilvános és magán levéltárában őrzött jelentősebb dokumentumról és azok hozzáférhetőségéről nyilvántartást állitson össze. A válaszadásra váró egyes tételek az alábbiak voltak: * a/ A levéltári helyiségek minősége és az iratok elhelyezésének módja, b/ a levéltárban őrzött iratfajták évkoréi és terjedelme, c/ a levéltár kezelési rendje, d/ az anyag segédkönyvekkel /lajstromok, mutatók stb./ való ellátottsága és az anyag rendezettségi állapota, e/ vannak-e az archivumban történelmi szempontból jelentős iratok a különböző háborús korszakokra,'hadjáratokra, különösen Savoyai Eugen hercegre vonatkozó dokumentumok. 66 ^ vármegye levéltárnoka az illetékességségből, hozzá irányitott B.M. leiratra a következők szerint foglalta öszsze fcöbt szempontból is érdekes, kimeritő tájékoztatóját: a/ A helyiség-kérdésről szólva az első pontban olyan közléseket adott, amelyek nóvumnak tekinthetők - legalábbis a levéltártörténet irója számára -, mert a korábbi feljegyzések, utalások nem tettek említést arról, hogy az archívum a megyeház utólag /l849'-ben/ hozzáépült emeletes szárnyában nyert elhelyezést éspedig az I.emelet dél felé eső részének egész terjedelmében. Hogy mikor történhetett'ez az átköltöztetés, arra vonatkozólag nem sikerült konkrét támpontokat találni az egykorú jegyzőkönyvekben, de feltehető, hogy erre a lépésre csak 1867-ben került sor, amikor a vármegye önkormányzata teljesen helyreállott és az £ anyag további felhalmozódása láttán a közgyűlési tagok is megértették a levéltári helyzet tarthatatlanságát. A méretek után Ítélve az uj raktárterem eléggé tágas lehetett, amennyiben hossza meghaladta a 13, szélessége a 8 és magassága a 4- métert. A padlózata kelheimí kőtáblákkal volt kirakva, ajtaja, ablakai vasrostélyokkal és vastáblákkal voltak ellátva.- Ékei maga is megállapítja jelentésében, hogy a száraz és arány-^ lag világos /négy ablaka volt/ helyiség a betörési, illetve tűzveszélyekkel szemben biztosítottnak látszik. Az anyag az egész termet körülövező, a boltíves mennyezetig""' épp állványzaton, ezenkívül a terem közepén, keresztben felállított kettős állványokon és egy három ajtós nagy szekrényben /az utóbbiban inkább a térképek/ van elhelyezve, megfelelő rendezettségben. Az irattárolásra