Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.

- 35^A vármegye főispánja a munkálatok gyorsítása és megkönnyítése végett Molnár István esküdt személyében munkatársat is biztosított a feladatvállalóknak, főleg azután, hogy a nevezettek a leveles-tár ezzel kapcsolatos rendbehozatalát is kilátásba helyezték.5o A leltárszerü felvételek és rendezések folyamatossága érdekében a főispán ugy oldotta meg a kérdést, hogy a jó munkaerő hírében álló Molnár Istvánt a jegyzői hivatal szervezetébe tartozó lajstromozóvá nevezte ki, de munkakörét olyképpen állapította meg, hogy idejének egy részét az archívummal kapcsolatos teendőkre fordíthatta. Hatáskörének részleteit tulajdonképpen egy külön választmány foglalta pontokba, majd az előterjesztett javaslatot a vármegye közgyűlése hagyta jóvá. E döntések értelmében a lajstromozó jogosult volt a hivatalos iratok kiadására, kikölcsönzésére, de hitelesített másolatokat csak a notariatus adhatott ki. Egyik legfontosabb kötelessége arra irányult, hogy a levéltár tervbe vett elrendezésének befejezése után, hasonló módszerekkel vegye lajstromba a beérkező iratokat és ennek megfelelően helyezze el az anyagot a rendelkezésre álló szekrényekben, állványokon, A közgyűlési határozat azonban azt is kimondotta, hogy a lajstromozói tisztségnek kettős jellege és feladatköre miatt kívánatos volna az önálló levéltárnoki státus létesítésének mielőbbi indítványozása és a levéltári anyag veszélyeztetettsége, valamint a nagy helyszűke miatt sürgősen foglalkozni kellene az archívum célirányosabb elhelyezésének bonyolult kérdésével. 51 Kajdacsy Ferenc és Szálé János nagy buzgalommal láttak hozzá munkájukhoz és menet közben arra is szakítottak időt, hogy tapasztala- . taikról és az anyag rendezése során követett eljárásaikról Írásban tájékoztassák a rendeket. A jelentés mindenekelőtt említést tesz a leveles-tár irományainak rendbeszedése érdekében tett legkorábbi intézkedésekről, amikor 1708-ban, egy Nezsiderben megtartott Mosón megye közgyűlés alkalmával Mihályffy György uradalmi praefectus és Baczkó Mihály járási főszolgabíró kapott megbízást e feladatok elvégzésére, majd hozzáteszi, hogy a nevezettek az akkori idők zűrzavarában csak részben tudták teljesíteni vállalt kötelezettségeidet, miként azt'az 1717« évi jegyzőkönyv utólag le is szögezte. A továbbiakban utalás történik arra vonatkozólag, hogy a nádori, az országbírói hivatal és más felsőbb fórumok részére történt iratkiadások milyen pótolhatatlan hiányokat okoztak az anyagban. A megye ugyanis a legtöbb esetben az eredeti okleveleket, protokollumokat küldötte meg s ezek csak ritkán kerültek vissza az archívumba. így magyarázható, hogy nemcsak a családi gyűjtemények állománya fogyatkozott meg, hanem a vármegye közérdekeit közvetlenül érintő határmegállapitási, felvallási, elzálogositási és egyéb jegyzőkönyvek, valamint különböző osztálylevelek í& végképpen eltűntek a Comitatus Mosoniensis leveles-tárából. A rendezési módokat, szempontokat illetően a jelentés beszámol arról, hogy a megmaradt /egyben legrégibb/ iratok lajstromozásánál darabonkint rövid tartalmi kivonatok is belekerültek a készülő segédletekbe /az 1618-1668. évek közti időszakra vonatkozólag ugyanis még tö-