Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.

- 35^­A vármegye főispánja a munkálatok gyorsítása és megkönnyítése végett Molnár István esküdt személyében munkatársat is biztosított a feladat­vállalóknak, főleg azután, hogy a nevezettek a leveles-tár ezzel kap­csolatos rendbehozatalát is kilátásba helyezték.5o A leltárszerü felvételek és rendezések folyamatossága érde­kében a főispán ugy oldotta meg a kérdést, hogy a jó munkaerő hírében álló Molnár Istvánt a jegyzői hivatal szervezetébe tartozó lajstromozó­vá nevezte ki, de munkakörét olyképpen állapította meg, hogy idejének egy részét az archívummal kapcsolatos teendőkre fordíthatta. Hatáskö­rének részleteit tulajdonképpen egy külön választmány foglalta pontok­ba, majd az előterjesztett javaslatot a vármegye közgyűlése hagyta jó­vá. E döntések értelmében a lajstromozó jogosult volt a hivatalos ira­tok kiadására, kikölcsönzésére, de hitelesített másolatokat csak a no­tariatus adhatott ki. Egyik legfontosabb kötelessége arra irányult, hogy a levéltár tervbe vett elrendezésének befejezése után, hasonló mód­szerekkel vegye lajstromba a beérkező iratokat és ennek megfelelően he­lyezze el az anyagot a rendelkezésre álló szekrényekben, állványokon, A közgyűlési határozat azonban azt is kimondotta, hogy a lajstromozói tisztségnek kettős jellege és feladatköre miatt kívánatos volna az ön­álló levéltárnoki státus létesítésének mielőbbi indítványozása és a levéltári anyag veszélyeztetettsége, valamint a nagy helyszűke miatt sürgősen foglalkozni kellene az archívum célirányosabb elhelyezésének bonyolult kérdésével. 51 Kajdacsy Ferenc és Szálé János nagy buzgalommal láttak hozzá munkájukhoz és menet közben arra is szakítottak időt, hogy tapasztala- . taikról és az anyag rendezése során követett eljárásaikról Írásban tá­jékoztassák a rendeket. A jelentés mindenekelőtt említést tesz a leve­les-tár irományainak rendbeszedése érdekében tett legkorábbi intézkedé­sekről, amikor 1708-ban, egy Nezsiderben megtartott Mosón megye közgyű­lés alkalmával Mihályffy György uradalmi praefectus és Baczkó Mihály já­rási főszolgabíró kapott megbízást e feladatok elvégzésére, majd hozzá­teszi, hogy a nevezettek az akkori idők zűrzavarában csak részben tud­ták teljesíteni vállalt kötelezettségeidet, miként azt'az 1717« évi jegyzőkönyv utólag le is szögezte. A továbbiakban utalás történik arra vonatkozólag, hogy a nádori, az országbírói hivatal és más felsőbb fó­rumok részére történt iratkiadások milyen pótolhatatlan hiányokat okoz­tak az anyagban. A megye ugyanis a legtöbb esetben az eredeti okleve­leket, protokollumokat küldötte meg s ezek csak ritkán kerültek vissza az archívumba. így magyarázható, hogy nemcsak a családi gyűjtemények ál­lománya fogyatkozott meg, hanem a vármegye közérdekeit közvetlenül érin­tő határmegállapitási, felvallási, elzálogositási és egyéb jegyzőköny­vek, valamint különböző osztálylevelek í& végképpen eltűntek a Comitatus Mosoniensis leveles-tárából. A rendezési módokat, szempontokat illetően a jelentés beszá­mol arról, hogy a megmaradt /egyben legrégibb/ iratok lajstromozásánál darabonkint rövid tartalmi kivonatok is belekerültek a készülő segédle­tekbe /az 1618-1668. évek közti időszakra vonatkozólag ugyanis még tö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom