Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.

- 3^8 tott napvilágot, s ugyancsak az archívumban elvégzendő munkálatokkal összefüggésben szabta ki a már halaszthatatlanná vált feladatokat. Ez a határozat kimondotta, hogy a levéltár iromány-anyagát az akták természete szerint szét kell bontani és pedig külön csoportok alakitandók a közigazgatási, adózási, gazdasági ügyek iratairól, a magánosok kérelmeiről, az úrbéri perekről, a polgári és bűnügyi törvénykezés eljárásairól, majd minden iratfajtán belül regesztrumokat, elenchusokat és használható generális indexeket, illetve repertóriumokat kell késziteni. A munkálatok elvégzésével a közgyűlés Gudics Ferenc első aljegyzőt bizta meg, az ellenőrzések foganatosítására pedig a vármegye ordinarius notarius-a kapott felhatalmazást. 5« Szinte egyidejűleg a tagság plénuma az exaktorátusi /számvevői/ hivatalt is felszólította, hogy adjon véleményes jelentést arra vonatkozólag, hogy a levéltár részére szükséges kellékeket /dobozok, fedőlemezek/ milyen mennyiségben kellene beszerezni és a rendezett anyagot hogyan lehetne a legcélszerűbben elhelyezni. Különösen az utóbbi kérdés megoldása jelentett sürgető problémát, mivel 1793-ban az emiitett Gudics Ferenc már arról referált az alispánnak, hogy a rendezési és lajstromozási munkálatok az 1750 előtti anyagot illetően már befejeződtek és a munkatársként segédkező Vörös János Il-od aljegyző is folyamatosan beterjesztette jelentéseit a további regesztrálási és indexelési munkálatok előrehaladásáról, 1796-ban már arról számolhattak be ezek a helyzet-^közlések, hogy a folyamatban lévő ügyek kivételével az anyag nyilvántartásba vétele megtörtént, de a megfelelő hely biztosítására vonatkozó javaslatnak még ekkor sem található nyoma az egykorú jegyzőkönyvekben, dokumentumokban 37 Az elhelyezés ,körülményeire csak néhány esztendővel később /1802-ben/ tesz célzást a közgyűlésnek az a rendelkezése, amely az alapítványi okleveleknek, a különféle kiváltság-leveleknek és kötelezvényeknek a levéltári megőrzése tárgyában intézkedett. Ez a határozat ugyanis megállapította, hogy az archívumnak a meglévő szekrényeken kívül nincs biztonságos helye az ilyen fontos anyagok tárolására és ezer megbízta az alispánt, hogy a házi pénztár terhére mielőbb készíttessen egy vaslemezekkel ellátott, lezárható ládát, úgynevezett cistula-t. 38 A férőhely problémáját persze ez az intézkedés csak átmenetileg oldotta meg és csak nagyon csekély mértékben, mivel az anyag egyre szaporodott és a szekrények befogadó képességét nem lehetett vég nélkül növelni

Q Az igazgatási és törvénykezési eljárások további differenciálódásával évről-évre jelentősebb mennyiségű akta-tömeg termelődött ki az egyes hivataloknál, úgyhogy ezek begyűjtésére a levéltár felügyeletét ellátó főjegyző nem is gondolhatott. Legfeljebb arról lehetett csak szó, hogy a legrégibb évfolyamokból a notariatus a saját irodai helyiségeiben halmozott fel egynéhányat, de ezeknek az iratoknak a rendbeszedésére, lajstromba foglalására már mind kevesebb lehetőség kínálkozott,miután az Írásbeli munkálatok fokozódásával a jegyzői hivatal tisztségviselői alig tudtak foglalkozni a levelestár ügyes-bajos dolgaival. 1813-ban már a közgyűlés is felfigyelt erre a visszás állapotra s ezért a főispán beleegyezésétől függően javaslatot kivánt felter-