Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Farkas Gábor: Fehér megye és Székesfehérvár város közigazgatása 1944. március 19-től 1945 végéig / 307–340. o.
- 313 -• vatalok vezetői és beosztottai. A Bauxit Könnyűfém Hengermű munkásküldöttsége ezekben a napokban felkereste a polgármestert és közölte, hogy a gyár. munkássága nem hagyja el a várost. Kérték a polgármestert, hogy maradjon hivatalában. 37/ A város tiszviselői bár nem távoztak el a városból, de a városházára sem jártak be. Különösen december 7e után, amikor megélénkült a szovjet légifelderités, és 8-án már tüzérség lőtte a várost, nem volt tanácsos az utcán való közlekedés. Ekkor csak néhány ember tartózkodott a városházán, hogy a legszükségesebb ügyeket elintézzék. A II. honvédhadtest hadműveleti kormánybiztosa ezért december 16-án felelősségre vonta a polgármestert. Szerinte a hadmüveletek idején is kell a közigazgatási apparátusnak dolgozni. Eddig ugyanis azt tapasztalta, hogy egyes hivatalok gyengén, vagy egyáltalán nem dolgoznak. Utasitotta a polgármestert, hogy haladéktalanul gondoskodjék a munka további zavartalan menetéről. 38/ Ekkor azonban már Székesfehérvár alatt állott a front. A német tankok a városból indultak a Margit-vonal felé bevetésre. December 21-én a város magyar katonai parancsnoka közölte a polgármesterrel, hogy a szovjet csapatok a Margit-vonalat áttörték és Seregélyes irányából a T 34—-es harckocsi oszlopok a város felé tartanak. A polgármester bizottságot kivánt szervezni a szovjet csapatok fogadására, és egyben kérte a városparancsnokát., hogy harc nélkül adják át a várost. A német parancsnokság hallani sem akart a kapitulációról, és csapatai december 23-án a kora hajnali órákig védekeztek. 39/ A polgármester és a város főbb tisztviselői a sorsdöntő napokban a városházán tartózkodtak* Elbeszélésükből tudjuk, hogy a német utóvéd december 22-én este 7 órakor a városház kapuját döngetve bejelentette, hogy a teherpályaudvarról is kivonultak. Ezek 11 óra tájban elhagyták a Városház teret, majd a várost is. Éjjel 1 órakor ujabb dörömbölés hallatszott. Ezek már szovjet katonák voltak, 40/ 5E 5€ 3€ 19^4 karácsonyáig a megye alsó járásai, valamint Székesfehérvár és attól északkeletre a Dunáig húzódó területek felszabadultak. A megyében azonban dúlt a háború. A szovjet hadsereg és a német-magyar erők március 23-ig elkeseredett ütközeteket vivtak, miközben több község és egy izben Székesfehérvár is újra a németek kezébe került. A hadiesemények idején a legszükségesebb közigazgatási teendőket a tisztviselők ellátták. A katonaságnak mindkét fél esetében szüksége volt élelemre, takarmányra, jármüvekre, munkaerőre, amelyet legtöbbször a helyi közigazgatáson keresztül vettek igénybe. Lajoskomáromban, amely ekkor Veszprém megyéhez tartozott és december 5-én felszabadult, néhány nap alatt az élet a régi kerékvágásba került, A polgárőrséget, azonnal megalakították, amelyet először vörös, majd nemzetiszínű karszalaggal láttak el. A felszabadult környező községek között hamar megindult az összeköttetés is. A felszabadulást követően normalizálódott a helyzet ebben a térségben, és az első napok közlekedési hiányának oka sem a tilalomban, hanem a közlekedési eszközök hiányában keresendő. 41/ A falvakban általános volt, hogy a szovjet katonai parancsnokságok a közigazgatási ügyekbe nem avatkoztak be.