Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - FIGYELŐ - Schattenhofer, M.: Kortörténeti gyűjtemények városi levéltárakban: Der Archivar, 1964. / 204–210. o.

összességében a város utolsó másfél évszázadának, megragadó panorámáját nyújtja az efféle panorámák minden előnyével és hiányosságával. Hátra van még a kép, speciálisan a. fénykép és a film, valamint a hangdokumentum, mint egy levéltár gyűjtendő kortörténeti anyaga. A képet általánosságban mint történelmi dokumentumot a kutatás régen elismerte és ért ékeli./•*?!«• Hans Fehr "Das Recht im Lila" c. könyve, 1923-ból, vagy Erich Keyser "Das üild als Geschichts.queile" c. dolgozata 1935-ből./ A technikai vagy mechanikus kép, a fénykép ás filmmé való továbbfejlődése, valamint a fényképezéssel Összefüggő uj reprodukáló eljárások, mint pl. az autotypia egészen uj dokumentációs lehetőségeket hoztak egy történelmi folyamat vagy egy történelmi állapot ábrázolására. A filmdokumentumot mint történelmi forrást értékeli Wilhelm Treue egy tanulmánya a "Historische Zeitschrift"-ben, 1958. A hangmegőrzők, a hanglemez és a hangszalag léptek utolsókként a kortörténeti dokumentumok sorába. A fonetikai dokuue ntációt, mint korunk feladatát széles körben ismerik és elismerték. Kifejezésre jut ez pl, a német rádióintézményeknek 1952-ben Frankfurtban felállított hangarchívumában, amelyben többek között történelmi bizonyitó erejű hangfelvételeket is őriznek az egykori birodalmi rádió társaság, a pártok, a szakszervezetek, az ipar és magánszemélyek anyagából 1901től kezdve, hogy a rádióadások, a kutatás és a nevelés céljait szolgálják. A fénykép- és filmgyűjtemények, a hangdokumentum-gyűjtemények egy levéltár számára, a technikai problémákat nem is emlitve, pl. szerzői jogi problémákat is felvetnek, amelyeket azonban nem szabad tulbe« csülni, és ezek a problémák nem tarthatnak vissza attól, hogy ilyen gyűjteményeket egyáltalán alapítsunk. Rövidebb vagy hosszabb időn belül minden nagyobb városi levéltár az előtt a feladat előtt fog állni, hogy ilyen anyaggal megbirkózzék. A városi épitési hivatalokban és a városi közmüvekben, városi szinpadok igazgatásában és felügyelőségén, a városi kulturális, sajtó- és közlekedési hivatalokban gyűlik manapság egy terjedelmes fénykép-, film- és legújabban hanganyag is, amelyről a városi levéltáradnak nem szabad lemondaniuk, amennyiben archiválásra érdemesek. Mai fogalmak szerint fénykép, film és hangtekercs nélkül a kor történését már nem lehet kielégitően megragadni, vagy ha ugy akarjuk* dokumentálni. A várostörténet, a városi krónika sem mondhat le róluk. Mit jelent az 1958-as 80Q éves évfordulói ünnep vagy az 1962-es De Gaulle-látogatás tükröződése a levéltárban fénykép, film és hangtekercs nélkül? Mennyivel élénkebben marad meg az utókor számára az 1938-as müncheni egyezmény Hitlerrel, Mussolinivei, Daladierval és Ghamberlain-ne.l, mivel a szerződés fotókópiáján kivül kielégítő kép- és hangdokumentáció is van róla. Hogy mennyivel többet tud mondani a fénykép vagy a. film a szóbeli beszámolóhál és a statisztikánál, . azt mindig újra élénken észleljük, amikor München elpusztitásá,ról filmeket vagy fényképeket láthatunk. Az idősebbek, akik ezt a poklot végigcsinálták maguk is, meg vannak döbbenve, hogy mennyire elhalványodott már az emlékezetük és az elképzelésük és mennyire összemosódik a