Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Felhő Ibolya: A magyarországi városi levéltárak története / 115–150. o.
139 "Nékem soha egy betű instructio se adatott, hanem bevezettetvén egy mindenféle s halmokon feküdt Írásokkal megtömött szobába, az acták a levelestár kulcsaival együtt gondviselésem alá bocsáttattak olyannutasitással: mitte sapientem et nihil ei dixeris." Előfordult az is, hogy a törvényhatósági levéltárosok munkájuk megkezdése előtt saját kezdeményezésükből tanácsokat kértek más törvényhatóságok régebbi levéltárosaitól s az ő tapasztalataikat is felhasználták rendezési munkájukban. A megyék, városok szervezetében fennálló hasonlóságok és a rendezésre vonatkozó felsőbb utasitások mellett a levéltárosok tapasztalatcseréje is hozzájárult a törvényhatósági levéltárak tagolódásában megmutatkozó hasonlóság kialakulásához. A törvényhatósági levéltáraknak e régi rendezések során rendezett iratanyagában az egykorú segédletek felhasználásával ma is lehetséges a kutatás, bár olykor - ha túlságosan sok állagba aprózták szét az iratokat - kissé nehézkes. Sajnos e rendezések sok esetben nem terjedtek ki a rendezés idejéig létrejött teljes iratanyagra. Nemcsak olyan iratok maradtak ki a rendezésből, amelyek az ügyvitel során amugyis megfelelő rendbe kerültek, /pl. tanácsülési és birósági jegyzőkönyvek, telekkönyvek, adókivetési, adóbeszedési könyvek, stb/, hanem sokszor bizony rendezésre szoruló iratok is, amelyeket a rendezők kevésbé fontosaknak tartottak vagy pedig egyszerűen nem volt idejük velük foglalkozni. Pl. Kassa város levéltárának 1737-ig terjedő anyaga az Archívum secretumban elhelyezett iratok kivételével 2 csoportra oszlott: az Archívum publicumnak nevezett pontosan lajstromozott iratokra és az ugyanezen korból származó lajstromozatlan iratokra. Maradt tehát tennivaló az 1848 előtti iratanyagban még akkor is, ha a régi rendezések során létrejött rend a későbbiekben nem bomlott meg. Az 1848 utáni iratanyag tagolódása, szerkezete a megváltozott igazgatási szervezet kereteinek megfelelően formálódott ki; részben azonban ezektől eltérő kereteket is alakítottak ki a levéltárakban a későbbi rendezések során. A proveniencia megszabta keretektől való eltérés sok esetben szükségszerű volt, hiszen a törvényhatósági
