Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE – MAGYAR LEVÉLTÁROSOK KÜLFÖLDÖN - Borsa Iván: A Szovjetunió Központi Állami Irodalmi és Művészeti Levéltárának útmutatói / 128–133. o.

- 128 A KÜLFÖLD LEVELTÁWGYE-MAGYAR LEVÉLTÁROSOK KÜLFÖLDÖN Borsalván: A SZOVJETUNIÓ KÖZPONTI ÁLLAMI IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI LEVÉLTÁRÁNAK ÚTMUTATÓI A Népbiztosok Tanácsának 194-1. március 29-i határozata megszervezte a Központi Állami Irodalmi Levéltárat, /.hogy "itt őrizzék az állami levéltárak irodalmi fondjait, valamint a muzeumok, könyvtárak, tudományos kutatóintézetek és más intézmények megfelelő dokumentációs anyagát". Az uj levéltár magvát az Állami Irodalmi Múzeum gyűjteménye jelentette. A második világháború folyamán az uj levéltárba került a szaratovi Csernyisevszkij-, a muranovi TyutcsevMuzeum és más irodalmi muzeumok anyaga, valamint néhány állami levéltárban és az Állami Történeti Múzeumban őrzött irodalmi jellegű fond. Kezdetben többségben voltak az irodalmi jellegű fondok, s csak később vett nagyobb ütemet a művészeti jellegű fondok gyűjtése, aminek eredményeképpen 195^—ben a levéltár elnevezése is megváltozott, s elnyerte mai nevét: A Szovjetunió Központi Állami Irodalmi és Művészeti Levéltára /Centralnüj goszudarsztvennüj arniy lityeraturü i iszkuszsztva SzSzSzR - roviditve: CGALI/. A Levéltárban irók, köllők, publicisták, szinészek, rendezők, zeneszerzők, festők, szobrászok, épitészek, irodalomtörténészek, nyelvészek, filológusok, etnográfusok és folkloristák fondjain kivül szinházak, muzeumok, kiadó vállalatok, szerkesztőségek, továbbá az irodalom és művészet kérdéseivel foglalkozó állami intézmények és társadalmi szervezetek fondjai is találhatók. A fondok /ide értve a gyűjteményeket is/ száma 1959-ben 2000 körül volt, s az anyag állandóan növekszik mind az állami intézményektől, mind pedig magánosoktól történő átvétel utján, A magánosok irataikat vagy eladják a levéltárnak vagy ajándékba adják. /Pl. a kiváló szovjet zeneszerző: Prokofjev még életében megkezdte zenemüvei kéziratainak átadását, s ez.t halála után örökösei folytatták. D.D. Sosztakovics és mások fokozatosan adják át fondjukat./ A legrégibb iratok a 16. századból származnak, az anyag legnagyobb része azonban a 19-20. századból való.