Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - AZ IRATTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Romhányi Emil: Megjegyzések dr. Pados Pál: "A titkárnői munka" című művéhez / 122–127. o.

- 125"titkárnőt szerepe a titkári szobához köti, ha bevásárolni jár, nincs a helyén, helyébe mást kell ültetni, akinek a kioktatására forditott idő talán hosszabb lesz, mint a bevásárlásé. A vendéglátásra kiváló éttermeink vannak, bizzuk reájuk ezt a feladatot, mert ez sokkal reprezentatívabb és dekoratívabb is lesz, mint arait egy esetleg üzemi étkezdével sem rendelkező szerv nyújtani képes. De ha már ragaszkodunk az intézmény falain belüli vendéglátáshoz, a hidegkonyhák házhoz szállítják szakszerűen és Ízlésesen tálalva az étel és italféleségeket. Ez a véleményünk vonatkozik minden olyan teendőre, ami a titkárnőt huzamosabb ideig tartó házonkivüli feladatokkal kivánja terhelni. Végül, de nem utolsósorban teljes mértékben egyetértünk szerzőnek azzal a megállapításával, hogy főnök és titkárnő között a munkakapcsolaton tul ne fejlődjék ki olyan kapcsolat, ami erkölcsi szempontból kifogásolható. A főnök ne kívánjon, a titkárnő pedig ne vállaljon olyan szerepet, ami nem tartozik a titkárnő munkakörébe. A szerző a III. fejezetben az "emberi kapcsolatok" célját, formáit és tartalmát tárgyalja, kivetítve a titkárnőnek az ügyfelekkel kapcsolatos szerepére. Többi között arról ír, hogy a titkárnő. és ügyfelek közötti kapcsolat létesítésére olyan módszert, amely minden esetben alkalmazható lenne, nehéz javasolni. A módszer megválasztása a titkárnő adottságain múlik. Ha végigolvassuk ezt a részt,sok hasznos tanácsot kapunk arra vonatkozóan, miként kell ezt a sok tapintatot és még nagyobb türelmet igénylő tisztséget betölteni oly módon, hogy az ügyfél ne távozzék keserű szájízzel, ügy látszik, az adottságokat soha nem árt egy-egy jól alkalmazott tanáccsal alátámasztani. Az intézmény és az ügyfelek közötti jó kapcsolat kiépítésében a helyes érzékkel működő titkárnőnek oroszlánrésze van, de soha nem szabad szem elől tévesztenie, hogy ez a kapcsolat ne legyen öncélú, hanem minden esetben a munkahely érdekeit szolgálja. A IV. rész a titkárnő és a munkatársak egymáshoz való viszonyát tárgyalja. A szerző rámutat, hogy akad olyan titkárnő, aki kialakított magában olyan téves elképzelést, amely szerint beosztásából folyóan felette áll a szerv többi dolgozójának. Az ilyen szemlélet igen káros, árthat az intézménynek, de fokozottabban a titkárnő személyének. A titkárnőnek olyan légkört kell teremtenie maga körül, ami a munkahely dolgozóiban bizalmat kelt iránta, magatartásával el kell érnie és ápolnia kell minden olyan megnyilvánulást, ami a vezető és munkatársai közötti kapcsolatot közvetlenné teszi és elmélyíti azt.