Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös külügyminiszteri állás kialakulása és funkciója / 37–74. o.

- 71 160/ Alább a technika fogalmának ily szimplifikált használatát elvszerüen próbálom indokolni. Itt csupán azt hangsúlyozom, hogy a fejlődés láncában egymástól anynyira messzeeső dolgok, mint a termelőerők változása s a hivatalszervezet, ügyintézési módok alakulása, irattári eljárások stb. stb. összefüggésének tényét és törvényszerűségét csak efféle, süritett fogalomexpediensek közbeiktatásával lehet, szerintem, felderiteni, vagy legalábbis közelebb jutni ezeknek az öszszefüggéseknek megértéséhez. 161/ Őszintén meg kell mondanom, hogy egy kicsit habozom, lehet-e vizsgálódásaim eredményeit még ilyen feltételekkel /mint "leglényegesebb pontjain" kitétellel/ leszükitett formában is fogalmazni? Hisz az OsztrákMagyar Monarchia társadalmi viszonyai a világháborút megelőző évtizedekben sem voltak mentek feudális elemektől. Ha tehát a feudalizmus államberendezése leglényegesebb pontjain túlélte a feudalizmus korát, akkor az nemcsupán az intézmények merevségének, pontosabban nem annak voltak következményei, hogy a felépítmény— szerű jelenségek némelyike a gazdasági alap változásait túléli, hanem a részben még élő feudális társadalmi viszonyoknak. ±62/ A jegyzőkönyv szövegét 1. Bittner-Uebersberger: Österreich-Ungarns Aussenpolitik VIII.köt., Wien, 1930. 345-51.1. 163/ Ennek a kérdésnek formájában kapcsolom be előadásomba: a közös minisztertanács tárgyalási anya gr ismertetésének ezt a szakaszát. Hiszen az 191#« juiius 7-i jegyzőkönyvnek szövegét, - mondhatni, - világszerte a háborús felelősség, főképp Tisza háborús felelőssége problémájának megvilágítása végett tanulmányozták elsősorban. E sorok célja nem az, mégis utalnom kell pár szóval rá, mert a közös külügyminiszternek a messze múltból örökölt funkciója erejét éppen Tisza István alakján próbálom lemérni. Tisza alakja makacs, ultrakonzervatív, sőt retrográd belpolitikája következtében annyira gyűlölt volt a tömegek előtt, és, főképp a polgári ellenzék propagandáján keresztül, a külföld szemében, hogy ezekben a körökben a hadüzenet tényét csak vele tudták kapcsolatba hozni. Mégpedig olyan formában,hogy Tisza, a tőle megszokott módon, ugy erőszakolta ki a hadüzenetet, mint például amilyen nyers erőszakkal verte le annak idején a parlamenti ellenzéket. Ezzel szemben kétségtelen, hogy a sorsdöntő miniszteri konferencián egyedül Tisza volt az, aki végeztéig ellenezte,