Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös külügyminiszteri állás kialakulása és funkciója / 37–74. o.

- 58 s legfeljebb stratégiailag szükséges határkiigazitásokat fog végrehajtani. Ez a határozat meg is született. Ertekét azonban problemati kussá teszi, hogy a vita során ismételten kifejezésre jutott az a meggondolás, ho.gy a Monarchia ugyan nem kivan szerb területeket elcsatolni, de Szerbia leverése után a királyságból részeket juttat Bulgáriának, Görögországnak és Albániának. /166/ A jegyzék átadásának időpontjául a minisztertanács jul^iis 23-án d.u. 5 órát tűzte ki s a határidőül 4-8 órát szabott. Van olyan nézet, amely szerint a magyar kormány külpolitikai kezdeményezéseinek nemigen találni nyomát a dualizmus ideje alatt /16?/ Ha ki is kérték tanácsát sorsdöntő kérdésekben, min... a keleti kérdés, Bosznia-Hercegovina okkupációja, majd annexiója, véleményét nem feltétlenül vették figyelembe. A magyar kormány szerepe másodlagosnak látszik. A világháború kitörésével kapcsolatos események részben igazolják ezt a megfigyelést. A döntő minisztertanácsokon Tisza véleménye ugyan nagy súllyal esett latba. A határozati javaslatokat az ő kívánsága szerint fogalmazták. Végeredményben azonban az osztrák külügyi'vezetés kivitte akaratát, bár ez a minisztertanácson kívül történt. A minisztertanácson kivül történtek állitották azután Tiszát is befejezett tények elé. Horváth Jenő részletesen kimutatta, hogy Berchtold és Conrad a Német Birodalmat a Szerbiával való háborús leszámolás esetén a casus foederis elismerésével olyan megnyilatkozásra kívánta birni, mely a Monarchia felelős tényezőinek megkönnyíti a háború megindítását. Ebben az ügyben el is ment Ferenc József levele Vilmos császárhoz. A sorsdöntő levelet Tiszának is tudomására hozták, de már csak akkor, amikor az Vilmos császár kezében volt s igy Tisza csak utólag tehette meg rá észrevételeit. /168/ Ebben a. dologban tehát Berchtold Tiszát, ill. a magyar kormányt nyilvánvalóan kijátszotta. /I69/ A közös külügyminiszter azonban más, több oly fontos momentumot sem közölt Tiszával, mely a végső kifejlődésre elhatározó befolyással volt. Giesl, a Monarchia belgrádi követe, július 23-án d.u. 6 órakor adta át kormánya jegyzékét a távollevő Pasicot helyettesítő Pacu miniszterelnökhelyettesnek./170/ A követ a jegyzék átadásakor megjegyezte, hogy ha a 48 órás határidőig nem válaszolnak, vagy a válasz nem lesz kielégítő, a követség személyzetével együtt elhagyja Belgrá- , dot. Követendő magatartására nézve Giesl július 24-én d.u. Berchtold,-!tói ujabb táviratot kapott, /171/ amelyben Berchtold megismételve a jegyzékkel egyidejűleg Gieslhez intézett július 20-i levelének utasításait. A jegyzéket kisérő levélben Berchtold figyelmeztette Gieslt, hogy nem hatalmazzák fel a jegyzék egyes pontjai felett való további tárgyalásra. Azoknak "pure et simple" elfogadását kell kívánnia Pasictól. A 24-i távirat újból leszögezte, hogy a szerb kormány vagy feltételek nélkül elfogadja a Monarchia követeléseit, vagy teljes egészében elutasítja. A jegyzéknek feltételekhez kötött elfogadását Giesl