Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös külügyminiszteri állás kialakulása és funkciója / 37–74. o.

- 55. ­a viták nyomán bekövetkező megromlása miatt esetleg meg sem lehe­tett volna valósitani. A delegációkban, főképp a parlamentekben, elsősorban persze az osztrák parlamentben aligha ment volna keresz­tül simán efféle javaslat. /157/ A titokban tartás minden eszközé­nek igénybevételét nem utolsó sorban irta elő Aehrenthalnak az a kétségtelen szándéka, hogy az annexióval meglepje, sőt megdöbbentse a világot. /158/ Nyilvánvaló, hogy a nagy külpolitikusok, Metter­nich, Bismarck és mások sikeres meglepetés - és megdöbbentéspoliti­kája vonzotta a külügyminisztert. Az "egy szellem, egy akarat" el­vének érvényesülése útjába Aehrenthal elé még annyi akadályt sem gör­dített a hatvanhetes alkotmányosság, mint gördített volt harminc év­vel azelőtt Andrássy Gyula elé. /159/ I878 és 1908, a Monarchia utolsó félévszázadának két for­dulati éve után irányítsuk tekintetünket 1914-, a harmadik fordulat éve, a Habsburg-birodalom sorsát megpecsételő esztendő felé. Mielőtt azonban a mi szempontunkból, a kiegyezéses kormányapparátus funkcio­nálása szempontjából érdekes tényeket számbavennők, talán nem árt, ha leglényegesebb mozzanataiban összegezzük azt, ami eddigi vizsgá­lódásainkból leszűrhető. Ameddig nyomon követhettük a múltban, hogy a kiegyezés ko­rának külügyminiszteri állása milyen hivatali funkcióbeli előzmények­re vezethető vissza, azt láttuk: valahányszor a legfőbb kormányszer­vek hatáskörét szabályozták, e szabályok, statútumok és uralkodói irányelvek csak lazán kötötték meg a külügyi politika irányítójának kezét. Szabályozták ténykedésének, hogy ugy mondjuk, szakmai rész­leteit, elhatárolták teendőinek azt a részét, amely a miniszteri kon­ferenciákon való elnöklésével függött össze, stb... stb... de soha és sehol sem kötelezték, hogy a birodalom külügyeinek irányításában kö­vetett elveiről, módszereiről, céljairól, döntő elhatározásairól fe­lelősséggel és kellő időb en adjon számot parlamentáris szerveknek. Az l867-es törvények is csupán arra kötelezték, hogy a két kormánnyal egyetértésben járjon el, A Habsburg-birodalom a Metternichtől Berch­toldig terjedő évszázadban a feudalizmusból belenőtt a kapitaliz­musba. A termelőerők hatalmas mértékben fejlődtek, a gazdasági vi­szonyok óriási átalakuláson mentek keresztül, a termelőerőknek ki­váltképp az a komplexusa, amelyet technikának szoktunk nevezni. /ibO/ Ugyanakkor a Habsburg-monarchia legfőbb igazgatásának apparátusa, leglényegesebb pontjain, maradt az a műszer, amelyet feudális viszo­nyok között még Metternich használt. /l6l/ Miképp használta ezt a műszert Andrássy és Aehrenthal után Berchtold, akit a sors a Habsburg-birodalom évszázados történetének talán legválságosabb óráiban juttatott az Osztrák-Magyar Monarchia államberendezésének legmagasabb pontjára. Behatóbban kell elemeznünk a hadüzenetet megelőző miniszteri konferenciák jegyzőkönyveit* •

Next

/
Oldalképek
Tartalom