Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös külügyminiszteri állás kialakulása és funkciója / 37–74. o.

- 51 ­politika alakulásáról való tájékozódásra. Igaz, hogy a Monarchia túl­ságosan bonyolult szerkezetében a külügyminiszter száraára az egyetlen fórum, ahol diszkurziv módon fejthette ki álláspontját, a delegációk működésének szünetelése idején, a közös minisztertanács volt. Persze, ez a szűk kör, amely a Monarchia életét mozgató erők munkájáról csak gondosan leszűrt hireken át értesült, nagyon is egyoldalú lehetősé­geket biztosított a külügyminisztereknek koncepcióik kifejtésére, ami a viták anyagából mindig ki is deról. /]A5/ De az, ami Musulin eiőtt negativ elszigeteltségnek tűnt a közös külügyminiszter állásában, voltaképpen pozitiv értelemben volt elszigeteltség. Musulin nem lát­ta, vagy nem akarta látni, hogy, ha a külügyminiszter nem is vett részt a parlamentek politikai küzdelmeiben, mint mondtam, számtalan más, megbízhatóbb forrásból sokoldalúan tájékozódhatott. S ami még en­nél is fontosabb: az államapparátusnak olyan magaslatán, amelyet régi szabályozások a szokásosság erejével bástyáztak körül, valóban elszi­getelten állt. Olyan ponton és ugy, hogy gyakorlatilag csupán az uralkodónak lévén felelős, formailag pedig kizárólag a két kormány fejével lévén kénytelen külpolitikájának alapelveit megtárgyalni, par­lamentekre s más parlamentáris tényezőre alig kellett tekintettel len­nie. /14-9/ Beust birodalmi kancellárságából a birodalmi kormány fejé­nek funkciója a közös minisztertanácsban való elnöklésbe s az ezzel kapcsolatos, hivatali teendőknek a külügyminisztérium elnöki osztálya bürokratikus működésébe zsugorodott bele. /150/ Maradt a külügyi politika irányítása. Ugy, ahogy annak módszerét Metternich fogalmaz­ta meg: "egy szellem és egy akarat" irányítása alatt. A külügymi­niszter mellett a minisztertanács működése a felvetődő kérdések meg­beszélésének, a két országrész közt esetleg feszülő, a birodalom kül­politikai aktivitását bénító ellentétek elsimításának /a "mündliche Aussprache"-nek/ szerepére korlátozódott. A felépítménynek ez a hi­vatali-technikai része, amelyen nyomot hagyott legnagyobb birtokosai­nak kimagasló egyénisége is, olyan hatáskört játszott Metternich egy kései, tehetségtelen utódának, Berchtoldnak kezére, hogy azzal kon­kréten és azonnal érvényesülni képes ellenőrzés nélkül és parlamenti ellensúly hiányában, a parlamenti feHelősségrevonás gyakorlati kocká­zata nélkül hozhatta mozgásba a hanyatló Habsburg-birodalom katonai apparátusát. Itt nem is annyira a mozgásba hozáson, hanem annak idő­pontján van a hangsúly. Hisz azoknak a rétegeknek érdeke, amelyeknek képviselőjeként ült Berchtold a külügyminiszteri székben r /151/ nem mondott ellene a háború megindításának, de a rétegek érdekei az idő­pont tekintetében már nem egyeztek meg egymással. Hogy ez az első te­kintetre nem lényegbevágónak tűnő tény, adott pillanatban - véleményem szerint, legalábbis részben, éppen az államszerkezet sajátosságai kö­vetkeztében - döntő erőként avatkozott az események menetébe, kitűnik a dolgok aprólékosabb vizsgálatából. A Monarchia utolsó fél évszázada történetének három fordu­lati évét tekintem meg. Azzal a céllal, hogy, ha csak a legszembetü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom