Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös külügyminiszteri állás kialakulása és funkciója / 37–74. o.
- 40 ciszlajtán /az osztrák/ érdekeket nem kielégítően képviseli, másfelől pedig azt, hogy a magyarok éppen a ciszlajtán országoknak tettek engedményeket a közjogi kiegyezés során. Beust szerint a vád mindkét részről teljesen alaptalan, mert ami érdeke a birodalomnak, érdeke az osztrák tartományoknak, de érdeke a magyaroknak is. A felterjesztés nem huz éles határvonalat a vélt és valóságos problémák között, de konkrét javaslatainak sorából következik, hogy valóságos problémának, megoldandó kérdésnek a kiegyezés után hivatalba lépő , országos kormányok és - ahogy ő nevezi - a birodalmi minisztérium viszonyának alakulását tartja . Beust ekkor már több, mint Öt hónapja volt az osztrák császári kormány miniszterelnöke, egyszersmind külügyminisztere, belügyminisztere, oktatásügyi és rendőrminisztere. Sokrétű poziciója túlzottan igénybe vette. Párizsba készült. Szerteágazó munkakörét egyszerre több helyettesnek kellett átadnia, küszöbön állt a magyar kiegyezés szentesítése. E két tény: többféle minőségben való helyettesítésének szüksége és az alkotmányos magyar kormány megalakulásával a központi kormány, 111. e kormány tagjai közjogi helyzetének módosulása egyképpen kivánta az utóbbiak funkciójának világos elhatárolását. A közvetlen okot a funkciók szétválasztása s az újonnan szervezett központi minisztérium hatáskörének megállapítására tehát Beust pillanatnyi túlterhelése adta. Ekkor vették észre azt is, hogy a kiegye zés osztrák részének folyamatban lévő perfektuálásával s az alkotmányos osztrák kormány küszöbön álló megalakulásával a közös /a birodalmi/ minisztérium elnökének tisztét el kell választani a leendő osztrák miniszterelnökétől. Beust igy is javasolta s kérte egyszersmind, hogy az általa osztrák miniszterelnöki minőségben ideiglenes helyettesnek kiszemelt Taaffe vegye át a kultusztárca vezetését is./113/ Egyelőre tehát csak arról volt szó, hogy az osztrák miniszterelnöki és kultuszminiszteri feladatköröket válasszák el a konstituálódó, közös kormány elnökének funkciójától, De^ez a leválasztási folyamat egyfelől önműködően vonta maga után a Beust kezében koncentrálódott hatalmi körök további, fokozatos elkülönítését, másfelől a közös minisztérium elnöke hatáskörének pozitiv megállapítását. Legalábbis az igyekezetet ennek pozitiv definiálására. Az osztrák kiegyezés még nem volt tető alatt, alkotmányos utón való létrejöttéhez egyre kevesebb volt a remény, a Monarchia politikai erői a magyarokkal való megegyezésre összpontosultak. A magyar politikusok pedig jóformán csak arra ügyeltek, hogy a magyar kormány függetlenségének látszatát biztositsák. Éppen ezekből a többször érintett negatívumokból nőtt ki a szükség, hogy a közös kormánynak, főképp a közös kormány elnökének feladatkörét elhatárolják. A döntő lépést ebben az irányban Beustnek a pillanatnyi helyzet kivánalmáiból megszületett s azokhoz igazitott felségfelterjesztése tette meg. Hogyan érvelt Beust és érvelése eredményeképpen mit javasolt a császárnak?
