Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - KRÓNIKA - Leidecker Jenő levéltáros nyugalombavonulása / 297–298. o.
- 297 LEIDECKER JENŐ LEVÉLTÁROS NYUGÁLOMBAVONULÁSA t 1965* június 15-én mentette fel munkájának végzése alól a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya a 60. életévét betöltött Leidecker Jenő levéltárost. A nyugalombavonuló levéltárost 1965 • június 30-án Szedő Antal osztályvezető búcsúztatta és jutalmazta meg a Kaposvári Állami Levéltárban, A bensőséges házi ünnepségen a levéltári dolgozók nevében Kanyar József levéltárigazgató vett bucsut Leidecker Jenőtől. A hyugalombavonulással Leidecker Jenő levéltáros kollegánk befejezte azt a tisztes közalkalmazotti pályát, amely 1929. május 29étől, a kaposszekcsői községi irnokságtól Bács^Bodrog megye főjegyzői és főlevéltárnoki, majd a Kecskeméti Közlevéltár levéltárvezetői tisztségén keresztül a Kaposvári Állami Levéltár leváltárosságáig vezetett. A községi és a megyei közigazgatás különféle munkaköreinek az ellátása igen jó előiskolája volt levéltárosi pályafutásának, hiszen a magyar levéltárügy jelentős része - történelme folyamán - mindig szimbiózisban élt a közigazgatás szervezetével és gépezetével. A polgárikori közigazgatás csaknem minden fokozatát érintve, lépcsőzetesen emelkedett feljebb és feljebb a községi körjegyzőségtől a"vármegyei főjegyzőségig s mindez - elméletben és gyakorlatban egyaránt - kiváló ismerőjévé tette a közigazgatás tudományának. A szocialistakori államigazgatást már a levéltárban ismerte meg, előbb á Kecskeméti Közlevéltár vezetőjeként, majd 1953. június 1-től - 12 éven keresztül - a Kaposvári Állami Levéltár levéltárosaként, így közigazgatási tájékozottságát nemcsak az ügyfélforgalom körében kamatoztathatta eredményesen, hanem a Levéltári Szemlében közzétett szákcikkeiben is, s nem utolsó sorban a kutatószolgálat területén válhatott a kutatók önzetlen segitőjévé. Mindezeken felül humán műveltsége és tájékozottsága az egyetemes történelem ismeretén kivül a hazai köztörténet fejezetei között is jártassá tette. Utolsó éveiben már a helytörténet finomabb részleteinek a müvelése irányában is szenvedélyessé vált munkássága, megszeretve a táj történetét s uj megyéjét: Somogyot. Olvasottsága és'nyelvismerote révén a hazai és a németnyelvű szakirodalom eredményeit is nyomon követte. Mindent egybefogva: szerette a levéltári munkát, boldog volt, ha rendezhetett, gyermekként örült egy-egy kezeügyébe kerülő ritka és becses levéltári dokumentumnak.
