Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - FIGYELŐ - Pérotin, Y.: A "Records management" és az angol levéltárak: La Gazette des Archives, 1964. 44. / 282–295. o.

- 283 tek, a levéltár felügyelete alá tartozó átmeneti raktárakban további 4000 fm terjedelmű iratanyag volt elhelyezve, mig a levéltár gyűjtési köréhez tartozó állami, megyei és fővárosi szerveknél őrzött iratok mennyisége meghaladta a 637 000 fm-t. Nyilvánvaló, hogy ilyen óriási tömegű irat kezelésének,elhelyezésének és selejtezésének problémáit a klasszikus munkamódszerekkel megoldani nem lehet* Ezért foglalkozik Pérotin már évek óta azoknak az országoknak a tapasztalataival, melyekben bár a modern bürokrácia irattermelése, ha viszonylag talán nem is, de abszolút értékekben mindenképpen nagyobb mint Franciaországban, a levéltárak a kormányzat és az illetékes közigazgatási szervek támogatásával mégis úrrá tudtak lenni fölötte. Angliai tanulmányútjáról a Gazette des Archives 1964• évf.I. negyedévi számában közzétett beszámolójának magyar forditását azért tesszük itt közzé, hogy a Nyugaton folyó iratkezelési, selejtezési és raktározási kisérletek tapasztalatait azok számára is hozzáférhetővé tegyük, akikhez a francia levéltárosegyesület szaklapja aligha jut el. Gondolunk itt mindenekelőtt az irattárakkal foglalkozó levéltárosokra, de nem utolsó sorban az államigazgatási és pénzügyi szervek illetékeseire, akiknak a közreműködése nélkül az iratok kezelésének, selejtezésének és elhelyezésének kérdéseit a levéltárosok megoldani semmikép sem tudják. 3S A records management alkalmazásában Angliában kialakult módszerek és az ott elért eredmények a legérdekesebbek közül valók* Az alábbi beszámolóban ezeket a módszereket és eredményeket óhajtom bemutatni a legfontosabb"hivatalos dokumentumok, Collingridge közleményei és Londonban szerzett személyes megfigyeléseim alapján. 1, - Az angol kisérletek története A XX* század első felében a minisztériumok és az angol állam levéltári főfelügyeleti szerve /az 1938-ban megszervezett Public Record Office/ közötti kapcsolatokat az előző században hozott jogszabályok /az 1838, 18?7 és 1798* évi törvények, az 1852 és 1890 évi rendeletek, az 1845* évi megállapodás stb*/ szabályozták. Ezek a jogszabályok igen nagy önállóságot biztosítottak a közhatóságoknak és bár a Public Record Office-t mint irataik legutolsó állomását jelölték meg, a közhatóságok teljesen szabadon döntöttek afelől,, hogy irataikat mikor adják át vagy mikor veszik vissza a P*R»Q-től, Ami a selejtezéseket illeti, azokat a P«R»Q* véleményezése után a Parlament által jóváhagyott jegyzékek szerint kellett végezni, de a végrehajtás tekintetében az érdekelt szerveknek teljesen szabad volt a kezük* A történeti forrásérték elbírálásának korlátlan jogával felruházott közhatóságok pedig azon voltak,hogy tul sok iratot őrizzenek meg.