Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Dux Erikné: A "Veszprém megye helytörténeti lexikona" című kötet vitája / 206–222. o.

209 ­adatok bőségesebben álljanak rendelkezésre s a következő kötetekben ezek a szempontok jobban érvényesüljenek* Éri István igazgató birálatában rövid áttekintést adott a'mü­vet megelőző kutatómunkáról, igy arról, hogy a szerzők tervezetüket annakidején, mint az Országos Községi Törzskönyvbizottság tagjai dol­gozták ki és terjesztették e bizottság elé 1948-ban, mely azt pártol­ta. Kiindulásként tehát a helynév-megállapitásokkal kapcsolatos tör­téneti anyag kiadatásának szükségessége merült feli, A tervezet készi­tői már akkor is hangsúlyozták, hogy csak a névváltoztatások közzété­tele nem volna elegendő, a történeti statisztika adatait feltétlenül hasznositani kellene, ezzel számos tudomsjjayág felmerülő igényeit, elr­sősorban természetesen a demográfusok és gazdaságtörténészekét lehet­ne kielégiteni. A bizottság tagjainak /köztük Pais Dezsőnek, Kaiezsa István­nak, Mendöl Tibornak/ egyetértése ellenére sem indulhatott meg a szer­vezett munka «* anyagiak'hiányában -, csupán a szerzők .végezték-anyag­gyűjtésüket korlátozott mértékben. Néhány év múlva azonban, amikor 1952-ben felmerült a Törzskönyvbizottság megszüntetésének gondolata, a Magyar Tudományos Akadémia II» Osztálya elfogadta és anyagilag is támogatta a szerzők javaslatát arra vonatkozóan* hogy kísérletezzék ki a helységek névalakjaira*;és azok változásaira, a települések kelet­kezésére, pusztulására, fejlődésére vonatkozó főbb adatok közreadásának módozatait. A kutatómunka kezdetben két megyére terjedt ki, Borsodnál a levéltári források szinte megszakitatlan'sörozatban állottak rendel­kezésre, mig Veszprém megyében ezzel ellentétben csak hézagos adat­sorok voltak kiaknázhatók. Megjegyezte azt a körülményt, hogy a szer­zők adatgyűjtésének az 1940-es évek végén történt megindításakor a történeti és a mai közigazgatási.beosztású Veszprém megye területileg egybeesett* Az 1950-ben végrehajtott területrendezéssel a helyzet u­gyan jelentősen megváltozott, azonban a levéltári állagok a történeti beosztáshoz igazodtak, igy a szerzők - mint egyedüli kutatók is - nem tudtak vállalkozni a jelentős többletmunka elvégzésére* Ez tökéletesen érthető s az eljárást kifogás nem érheti. Az adatgyűjtés előrehaladtával szükségesnek látszott néhány minta-leirás és a feldolgozási szempontok alapján a munka megvitatá­sa. Erre 1955 nyarán, a MTA Településtudományi és Nyelvtudományi Fő­bizottságának ülésén került sor. A számszerű adatanyag táblázatokba rendezése mellett - melyben egyöntetűségre törekedtek - a szerzők az ott nem közölhető, de éppen a kutatások során előkerült értékes, vál­tozó bőségü anyagból készitették el az egyes települések életrajzát. Azonban még a legfontosabb tények is szétfeszíteni látszottak a szük­reszabott kereteket, megállapítható volt már ekkor, hogy az össze­gyűjtött forrásértékű anyag teljes egészében közlésre nem kerülhet. A tervezet megvitatása során az egyes szaktudományok kép­viselői a munkálatok fontosságával, sürgősségével egyetértettek. Jól­lehet valamennyien tudatában voltak a terjedelemszabta korlátoknak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom