Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Gyimesi Sándor: A helytörténetírás Borsod megyében / 139–157. o.
- 141 A megye történetének egyea részprpblémáival foglalkozó müvek közül megemlíthetjük Simon János történeti vázlatát a Rákóczi-szabadságharc helyi eseményeiről/II. Rákóczi Ferenc és Borsod vármegye. Miskolc, 1906./ és Záhony Bélának a reformkorral foglalkozó Írását /Borsod megye országgyűlési utasitásai a reformkorban. Miskolc, 1929./. Utóbbi a vármegyei jegyzőkönyvek alapján ismerteti Borsod megye országgyűlési követeinek 1825-184-7 közötti tevékenységét, javaslataikat s a megye utasításait. 2, Önálló monográfiája csak kevé s községnek van, az általunk ismertek száma tiz körül mozog. Ezek közül is több csak címében viseli a monográfia szót, a megvalósítás szintje alatta marad az ilyenformán kifejezett igénynek. Egy részük a XIX. század végén készült, a pozitivista adatfeltáró iskola ihletésében. Szerzőik többnyire a helyi intelligencia /pap, tani tó, jegyző/ köréből kerültek ki. Egyik legértékesebb monográfia közülük a Balogh Béla által készített "Putnok mezőváros múltja és ujabb kora 1881-ig." /Rimaszombat, 1894,/ A szerző református pap volt, s müvén meglátszik az a magas általános képzettség, amit a református egyház papjaitól megkövetelt. Tájékozott a hazai történetírásban, ismerte és használta a forráskiadványokat, felkutatta a helyileg elérhető családi, egyházi, községi levéltári anyagot. Ezek között akad olyan is, amelyről már csak az ő közléséből van tudomásunk. Müve fő érdeme a színvonalas adatfeltárás, s ő ezt tudatos programként is tűzte maga elé: "Mindaz, amit fennebb a Putnokiak múltjából megismerhettünk. . . nem egyéb, mint a család egykori levéltárában egybehalmozott adatok kapcsolatos kivonata... mellőzésével még az egyes szóhagyományoknak is. S bárha a tények ily száraz csoportosítása és felsorolása által maga a rajz sokat veszített is érdekességéből... de a történeti hűség... igényelték ezt az eljárást." /3?. 1./ Bármennyire korszerűtlen is ma már ez a szemlélet, mégsem tagadhatjuk meg tőle rokonszenvünket, ha összevetjük a később olyan sajnálatosan elharapózott kuriózumhajhászással, s használhatóbb müvet is produkált ezeknél. Hasonló módszert alkalmaz Csurgay Árpád /Sajószentpéter város története. Monográfia. 1332-1865-ig. Miskolc, 1891./, de alacsonyabb színvonalon . Jórészt a község és a helyi egyházak, kisebb mértékben a Borsod vármegye levéltárában található adatok alapján állította össze munkáját. Többnyire egy-egy eredeti okmányt közöl, s ezekhez ir összekötő szöveget és kommentárt. A közölt adatok érdekesek, de a szerző - mélyebb történeti ismeretek híján - láthatóan nemtudja őket kellőképpen felhasználni. Érdeklődése inkább köztörténeti irányú, gazdaság- és társadalomtörténeti fontosságú adatokat csak mellékesen közöl. Még primitívebb Végh Kálmán Mátyás Ároktő és vidékének története /Egri Egyházmegyei közlöny, 1903 és 1904./ cimü munkája. Nagy része - a vidék a történelem előtti korban, Ároktő története, az Ároktőhöz tartozó puszták és falvak története, az ároktői plébánia területén fekvő vagy feküdt falvak egyháztörténete - tagoltan, időrendben haladva adja az eseményeket, krónikás felsorolásban, mindenegyéb, mélyebb rendszerező elv vagy szempont nélkül. Az egri egyházmegyei levéltárat sűrűn használja s a híres Liber Sancti Joannis-ra is felhívja a figyelmet.
