Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.
- 73 VII A kiegyezési törvény magyar és osztrák változata a delegációk intézményének statuálása tekintetében nem minden ponton fedi egymást. Mindenekelőtt a magyar törvény idevágó szakaszainak bevezetése, amely a magyar központi parlament-ellenes, fentebb, kialakulása rendjén ismertetett álláspontnak foglalta /28.§/, nincs meg az osztrák törvényben. Általában az osztrák változat sommásabb, a magyar részletezőbb.-*7 Egyébként az a tény, hogy a delegációk kérdése mennyire központi probléma volt, az osztrák kiegyezési törvénynek abból a sajátosságából is kitűnik, hogy azt a birodalmi képviseletről szóló, állami alaptörvény /Staatsgrundgesetz/ kiegészítéseképp iktatták a törvénytárba. Az osztrák közjog, ennek megfelelően, a kiegyezési törvényt mint delegációs törvényt /Delegationsgesetz/ tartotta számon. Az alábbiakban, a két törvény egybehangzó rendelkezései alapján, rövidén szólók a delegációkról. A magyar országgyűlés és az osztrák birodalmi gyűlés a maga kebeléből minden esztendőben egy-egy, legfeljebb 60 tagú delegációt választ a közös ügyek parlamenti sikon való megtárgyalása végett. A magyar és az osztrák felfogás a delegációk formái tekintetében nem, de azok funkciója lényegének meghatározásában alapvetően eltér egymástól. A magyar törvény /28.§,/ a delegációt "a közös ügyek azon részére nézve, mely nem'tisztán a kormányzat köréhez tartozik" szervezi, tehát egyáltalán nem kifejezetten csak törvényhozó testületként, míg az osztrák törvény törvényhozó testületnek deklarálja a delegációt.? 9 A magyar közjogi álláspont a Monarchia bukásáig mereven kitartott amellett, hogy a delegációk egyetlen feladata a közös költségvetés megállapítása. Végeredményben minden, e közjogi felfogástól eltérő, interpellációs "kisiklás" ellenére, a politikai gyakorlat a magyar álláspontot igazolta, a delegációk intézményéből sohasem fejlődött, mint a kiegyezéses, osztrák politikusok remélték, birodalmi parlament, de még, mint az osztrák törvény szándékolta, igazában törvényhozó testület sem lett. ^ A delegációk külön üléseznek* Határozataikat egymással Írásban közlik. Az Írásbeli üzeneteket a magyar delegáció magyar, az osztrák német nyelven fogalmazza. Mellékelni tartoznak azonban határozataik /üzeneteik/ német, ill. magyar hiteles -fordítását is. A törvények a delegációs ügyintézés konkrét formáinak és kereteinek megállapításáról nem gondoskodtak. Ez automatikusan a közös külügyminisztérium hatáskörébe tolódott át, ahol a szokásosság alakította ki a delegációk ügykezelését. A delegációk egymás közt s a közös minisztériummal való érintkezéséből adódó, valamint oly ügyek lebonyolítására, amelyeket nem intézhettek választott funkcionáriusokkal, még az első delegációs ülések előtt, Beust birodalmi kancellár segédhivatal-félét /"Hilfsorgan"/ szervezett a közös külügyminisztérium elnöki osztályán /az egykori "Reichskanzlei"—ban/, egy udvari titkár vezetése alatt. "I A magyar delegációval való kapcsolatot az elnöki osztálynak egy magyar származású titkára tartotta fenn, Az osztrák ülésjegyzőkönyveket magánvállalkozásban Conn tanár gyorsírói irodája készítette el. A delegáció archívumát is a külügyminisztérium elnöki osztálya őrizte.°3
