Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.

- 62 Behatóbb elemzést érdemelne a trónbeszédnek ez a hivatkozása a pragmatica sanctio-ra* A későbbi fejlődés nem egy, ma még homályos vonására világitana rá annak felderitése: mi oka lehetett* hogy a kiegyezési tárgyalások folyamán mindkét fél ismételten és tudatosan nyúlt vissza erre a másfélszázados alaptörvényre. Az adott keretek

1

között azonban ennek a sajátos összefüggésnek csupán olyan elemét érinthetem, amely szorosabb kapcsolatban van tárgyunkkal. Az 1723. évi törvény szövegének barokk szövevényéből

0 is világosan kivehető, hogy Magyarország és a Német Birodalom osztrák tartományainak szoros kapcsolata, - ahogy a törvény mondja - "unio"-ja, nem, mint másfélszázad multán, a kiegyezés korában, a Habsburg-monarchia nagyhatalmi állásának volt posztulátuma, hanem a magyar rendek kívánsága* Az, ami 1867—ben már csupán emlék, nem is túlságosan nyomasztó emlék: a török uralom, a pragmatica sanctio törvénybeiktatásakor még nyugtalanító valóság. A délről fenyegető veszedelem, amely ellen Magyarország a Hunyadiak óta a Nyugattal való szoros szövetségben keresett védelmet, 1723-ban is arra inditotta a királlyal tárgyaló főurakat* hogy biztositsák országuk szerves kapcsolatát a Habsburgok uralma alatt élő, nyugati országokkal. Annak, hogy ez a kapcsolat* "unió", az akkori Magyarországnak jelentett előnyt, legfőbb bizonyítéka* hogy a magyar rendek az "unió"—t a nőági örökösödés ellenszolgáltatásaképp ,kivánták.. Némi túlzással 1723 és I867 ellentétét ugy fejezhetnők ki| 1867—ben a Habsburg-monarchia nagyhatalmi állásának volt feltétele a pacifikált Magyarország szerves beillesztése a birodalomba, 1723-ban pedig Magyarország biztonsága, fennmaradása múlt az osztrák örökös tartományokkal való, szorosabb kapcsolatán.' A feloszthatatlan birtoklásból következett, hogy vannak ügyek, amelyek az együtt kormányzott országok mindegyikével közösek. Az országgyűlés első feladata e közös ügyek

:

tárgyalásának és kezelésének módját meghatározni. "E közös ügyek létezése már a sanctio pragmaticaban találja alapját, kezelésük módjára nézve mégis a lényegileg változott viszonyok lényeges változást igényelnek." Sajátos fogalmazásu részlete ez a trónbeszédnek. Pozitivan mindössze annyit mond, hogy a pragmatica sanctio is elismerte bizonyos ügyek közösségét, arról azonban, hogy a neves alaptörvény ezeknek az ügyeknek intézéséről miképpen gondoskodott, csupán negativ formában emlékezik meg, mondván, hogy a viszonyok lényeges változásával az ügyintézésben is lényeges változásoknak kell bekövetkezniük;, A változás lényegét s az igy szükségessé váló változtatások okát azonban mar konkrétebben, szinte, modernül fogalmazta meg az uralkodó közjogi jelentőségű nyilatkozata. Az időköaben bekövetkexett "politikai, nemzetgazdasági és társadalmi átalakulás - mondja - elkerülhetetlenné tette, hogy az uralkodó többi országait és tartományait is alkotmányos jogokkal ruházza fel." "... épp ezért a közös ügyek kezelésénél ezeknek alkotmányszerü befolyása immár nem mellőzhető." A trónbeszéd a továbbiakban azokról a közvetlen történeti előzményekről szól, amelyek a birodalom kormányzatának e közjogi-politikai jellegű felismeréséhez való alkalmazása terén történtek. Az uralkodói nyilatkozat szerint e felismerés volt az alapja az 1860. évi október 20-1 diplomának s az 1861. évi február 26-i pátensnek. Az októberi diploma a közös ügyek közös,

1 alkotmányszerü kezelését összhangba kivan-