Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Az 1965. évi levéltáros konferencia: 1965. február 23–24. / 1–58. o.
- 50 eddigi néha szétforgácsolt levéltári tudományos erőfeszítések központi támogatása, felkarolása oly témák javasolásával, mely témák beleillenek mind a levéltárak, mind a magyar tudomány távlati tervéibe és mint ilyeneknek erkölcsi és anyagi téren - hivatali miniszteriális szinten a lehető legnagyobb támogatást biztositani, Persze nem arról van szó, hogy mi, a kiadványbizottság fedeztük volna fel eme harmónia megteremtésének szükségességét; nem,erről szó sincs, mi mindössze azt szeretnénk javaslatainkkal elérni, hogy ezt az összhangot a levéltárak érdekei és a magyar tudomány érdekei, az egyes levéltárosok érdekei és a közösség érdekei között a jövőben intézményesen, fokozottabban lehessen biztositani - a szubjektiv tényezők lehető legnagyobb mértékű kiküszöbölése utján. Nem kergetünk ábrándokat, nem épitünk légvárakat. Tudjuk, hogy a kiadványmunka megtervezése, a munka megszervezése, a szükséges feltételek biztosítása a levéltárügy legkényesebb, legérzékenyebb pontjai közé tartozik. Nem is hisszük, hogy az e téren meglevő személyi, tudományos-erkölcsi és nem utolsósorban anyagi problémákat máról-holnapra egy csapásra meg tudjuk oldani. Ez különben is nem egy félig-meddig társadalmi bizottság feladata, hanem jórészt a felettes állami szervek kompetenciájába tartozik. Sokkal könnyebb dolguk van azoknak a tudósoknak, akik az ember holdrepülését készitik elő. Megtervezik a rakétákat, biztositják a Holdon való mozgás, létezés feltételeit, pontosan, napra meg tudják határozni, mikor száll le az első ember a Holdon. De erősen kételkedni kell abban, hogy a kiadványbizottság által előterjesztendő, 15 esztendőre terjedő programból mit és hogyan tudnak megvalósítani, azt alig valaki vagy talán senki sem tudja megmondani. Viszont másfelől: feltétlenül van alapunk most már arra, hogy hosszabb időre tervezzünk. Az 1950-1965-ig terjedő 15 esztendő megmutatta tervezési munkánk erős és gyenge oldalait /persze mindennél fontosabb, hogy a munkát, a feladatot elvégezze az, aki ezt elvállalta vagy akire ezt a feladatot kiosztották/. Lehet, sőt kell tervezni, 5 évre és 15 évre is - különös tekintettel a levéltári hálózatban rejlő nagy lehetőségekre. Még akkor is kell hosszabb távra terveznünk, ha ugy véljük, hogy a munkát esetleg nem mi fejezzük be, - hanem utódaink teszik fel a koronát /itt a személyi változások mérhetetlen sok variációját nem sorolnám fel - a levéltári területről önként 1 vagy felettes hatóság közreműködésével történő távozás, magasabb pozicióba történő helyezés stb. stb./. Rátérve most már a legközelebbi és a távolabbi tennivalókra:
