Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Felhő Ibolya: A magyarországi városi levéltárak története / 115–150. o.

- 130 A városokban működő intézmények iratai Azon intézmények^ testülétek közül, amelyek a városokban a városi hatóság irányitása alatt működtek, a legértékesebb irat-* anyagot a gazdasági korporációk hozták létre. A különféle iparágak művelőit tömöritő céhek, a kereskedők testületei teljesen önálióan kezelték irataikat. Mikor 1872-ben a már idejét múlt céhrendszert törvény utján megszüntették, illetve 1884-ben a kereskedő testületeket feloszlatták, sajnos semmi hivatalos intézkedés nem történt ezek levéltárainak további sorsára vonatkozóan. Az intézményes gondoskodásnak ez a hiánya katasztrofális következményekkel járt. Ezidőtájt fontszámra árulták a megszűnt testületek iratait papíranyagként. Egyes céhek levéltárai ugyan a céhek helyébe lépő ipartestületek, illetve kereskedőtestületek birtokába mentek át, de többnyire ezeknek a sorsa sem alakult kedvezően a továbbiakban. /Például az 1695-ben alakult debreceni Kalmár Társaság levéltárát a társaság jogutódja, a Debreceni Kereskedő Társulat őrizte a társulat székházában "diszes és erre a célra beépitett helyiségben". Ezt a helyiséget az első világháború alatt elvették a társulattól, úgyhogy az iratok többszöri költöztetés után végül is a székház pincéjébe kerültek. Innen az iratok zöme eltűnt - egyrészüket egy debreceni hentes' használta fel csomagolópapírnak - s a megmaradt csekély töredéket azután a debreceni városi múzeumban helyezte el a társulat. A levéltárnak a múzeum őrizetébe került töredékes iratai - a céhlévélf különféle számadáskönyvek, a tagfelvételeket, inasszegődtetéseket és szabadításokat nyilvántartó könyvek, jegyzőkönyvek, stb.is mutatják., milyen értékes feldolgozatlan anyag ment veszendőbe. .. Számos céhlevéltár maradványai magánszemélyek, rendszerint aj* utolsó céhmester leszármazottainak kezére kerültek. Csak évtizedek múlva ismerték fel a céhek levéltárainak jelentőségét s kezdték meg rendszeresebb gyűjtésüket az országos és helyi muzeumok, könyvtárak, levéltárak. így kerültek például 1900 körül a miskolci céhek levéltárainak megmaradt iratai a miskolci múzeumi levéltárba, a soproni kereskedő grémium és a csizmadia céh iratai pedig Sopron város