Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Kanyar József: A hatalom átvétele és megszilárdítása az ellenforradalom első hónapjaiban Somogy megyében / 75–115. o.
- 106 Ám a későbbi napokban, a karhatalmi tulszervezettség és tulméretezettség ellenére is kénytelen volt többször megállapítani a vár megyei katonai parancsnok, hogy nagyon sok H kóborló M vörös katona járkál a megyében s különösképp sok a fővárosi vörös katona Észak-Somogyban. A jelentés szerint a katonák egy része a,mezőgazdaságban dolgozott /kisgazdák is' foglalkoztattak ilyeneket, nem csak az uradalmak/, másik része pedig csavargással töltötte idejét. Ez utóbbiak tevékenységét a falu erkölcsére bomlasztó hatásúnak tartották, politikai agitációjukban pedig a közbiztonság legnagyobb veszedelmét látták. A kormánybiztos a községi elöljáróságokat az agitáló vörös katonák letartóztatására és hatósági felügyelet alatt való tartására utasitotta. Amikor a "tisztogatási akció" véghezvitelére a különitményesek megérkeztek a járásokba, a főszolgabirák azonnal jelentették a tisztek létszámát s a parancsnokok nevét. Augusztus 28-29-én a tabi járásba 53 /parancsnok Szibenliszt Nándor őrnagy/, a lengyeltótiba 4-3 /parancsnok Wachtler Nándor százados/, a marcaliba pedig 120 tiszt érkezett Prónay Pál kapitány vezetésével. A csurgói járás tiszti létszáma 23 volt, parancsnoka pedig Ribiczey Andor alezredes. Toponáron - nyilván a kaposvári járás területén - 50 volt a tisztek létszáma Kirschner Ernő vezetésével. Ám e "tisztogatási akciók" a dunántúli főkormánybiztosnak a Reggeli Hirekben szeptember 16-án közzétett nyilatkozata szerint - nem jártak "megnyugtató" eredménnyel s a nyilatkozat rendkivül kényes és kompromittáló megállapításokat is tartalmazott a nemzeti hadsereg tisztjeire nézve. "A Dunántúlon meghúzódó vörös terroristák lefegyverzése nem ment simán, rendes katonaság vette fel a harcot" - hangzott Pallavicini nyilatkozata. Bár a főkormánybiztos a fegyveres túlkapásokat igyekezett a magukat fehéreknek feltüntető fosztogató vörös katonák számlájára irni, mindazonáltal kénytelen volt beismerni, hogy a rendes katonai járőrök is vetemedtek sokhelyütt tulkapásokra. El lehet képzelni a katonai túlkapások méreteit, hazai és külföldi viszhangját, ha azzal magának Pallavicininek kellett foglalkoznia, akinek utasitására - tudvalevőleg - mindenütt elkoboz-
