Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Degré Alajos: A magyarországi vármegyei levéltárak története / 96–119. o.

- 115 szagos levéltári főfelügyelőre bizva, de a megyei levéltárakat egyébként a megye rendelkezése alatt hagyva. Bár e törvény elvi szabályok: \ kat tartalmazott az iratok levéltéri átvételéről, kezeléséről, rendezéséről, végrehajtásra ez nem került, mert az uj helyi tanácsok megszervezésével 1949-re elavult***' Az érdemi levéltári munkát ugyanis főleg az akadályozta a törvényes szabályozás hiányán kivül, hogy a levéltárosok a megye alkalmazfttai voltak, a megye pedig szakmai kérdésekben nem adott irá?nyitást, viszont a levéltáros munkaerőét közigazgatási teendőkre vette igénybe. Rendszerint a levéltáros vezette a vizikönyvet, ő volt az utlevélügyi előadó, nem eg^ helyen állampolgársági, illetőségi, kihágási ügyek előadója is* Ezek pedig a képzett és ambiciózus levéltárosok szakerejét is teljesen igénybevették* Számos megyében nagyon rövid idő elteltével a levéltárba helyezték el a közigazgatási és árvaszéki iratokat, és a levéltáros magasabb tudományos képzettsége ellenére rendszeres iratszerelési munka elvégzésére is kény80/ telén volt* ' Pedig az I. világháborútól kezdve egyre több képzett történész helyezkedett el megyei levéltárosi állásbano A vármegyei levéltárak helyébe az 1950* évi törvényerejű rendelet területi állami levéltárak hálózatát épitették ki, amelyek egyrészt állami intézmények, közvetlenül a központi levéltári főhatóság felügyelete és irényitása alatt állnak, másrészt a területükön keletkezett mindenféle hatóságnak, intézménynek és szervezetnek levéltárivá érett, vagyis a mindennapi ügyintézéshez nem szükséges, és levéltári értékű iratait begyűjtik és kezelik* Ezek már feladatkörüknél fogva is egészen más jellegűek, mint a régi vármegyei levéltárak, amelyeknek működése e törvény hatálybalépésével megszűnt«