Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Degré Alajos: A magyarországi vármegyei levéltárak története / 96–119. o.

- 100 1700-ig acta diaetalia összesen 1 kötet,1700-1731 érékből 4 ki4et maradt fenn. Rendszeres iratmegőrzésről azonban csak az állandó megyeházak felépítésével beszélhetünk• Ezek a házak többnyire igen egyszerű, kis földszintes, zsupptetővel fedett házak, amelyekben az iratokat a tüz és nedvesség egyaránt fenyegette, számos esetben el is pusztította* Ilyen e^,y©zerü házat szerzett plo Somogy megyev 1714-ben Tapsonyban,

25

' Borsod megye 1727-ben stbo ' A legtöbb megyében azonban csak ideiglenes szállást szereztek, a szükségletnek megfelelő megyeház épitése még évtizedekig, nem egy helyen egészen 26/ a XIX. század elejéig, elhúzódott• ' Be ott is, ahol a levéltár őrzésére alkalmas, szilárd megyeházat építettek, mint plo • alaegerszegen, a levéltár ott sem jelentett egyebet, mint a megye központi szervei Aözgyülés,törvényszék/ iratainak felhalmozását egy vagy két szekrényben, minden rendszer, áttekinthetőség nélküle A levéltár őrzője a megyei jegyző, akinek számtalan egyéb dolga is volt, és akinek a levéltárra vonatkozóan az a fő kötelessége, hogy az iratokat megőrizze, azokba illetékteleneknek bepillantást se engedjen, csak megfelelő hivatalos felhivásía adjon ki másolatokát

e A török kiverés^p titán a hirhedt neoacquistiesa eommissiéf 'tt&t %y% ,.i a volt hódoltsági területeken korábban birtokolt földbirtokok visszajuttatása kapcsán bonyolult és az igénylőket jogaiktól többnyire elütő igazolási eljárást folytattak, országszerte felébresztették a levéltárak iránti érdeklődést• A megyei levéltárakat most már a megye fontos kincsének, erősen őrzendő értékének tekintették, de rendezéséről, áttekinthetőségéről alig gondoskodtak. Hisz a már két évszázada működő központi pénzügyi hatóság, a magyar kamara is csak 1720-ban kapott levéitárkezelési utasitást

P

és csak 1738-ban képzett levéltárosto A megyék iratanyaga pedig most már rohamosan gyarapodni kezdett, különösen az 1729s25otoC

0

után, amikor a megyei tisztviselőket kötelezték, hogy az általuk befejezett perek iratait évente tegyék le a megye levéltárába*. Természetesen ezt a törvényt is lassan, és hiányosan hajtották végre

0 Még az 1830-as években a szolgabirák által tárgyalt perek is, még inkább a közigazgatási intézkedések sokszor náluk maradtak, es családi le30/ véltárukba kerültek o Mégis e törvény nyomán oly nagymennyiségű perirat gyűlt be a megyei levéltárba, hogy a most már 2-4 szekrényre terjedő irathalmazban nem lehetett eligazodni* Ízért néhány me-