Levéltári Szemle, 14. (1964)
Levéltári Szemle, 14. (1964) 3. szám - FIGYELŐ - Marcus, I.: Az erdélyi szervek által létrehozott iratok technika-tudományos feldolgozásának kérdései: Revista Arhivelor, 1961. / 166–168. o.
- 16? nelmileg mégis becsesek* A szerző felhivja a figyelmet Kolozsvár városénak okleveleire, amelyeken a XIV. századtól kezdve különböző jegyzeteket, röviditéseket és jeleket alkalmaztak^ *91g£^ közül a legelsők gyakran magától az oklevél kibocsátójától származtak* Az emiitett jegyzékek távolfól sem felelnek meg a mai értelemben vett leltáraknak. Bgy bizonyos fejlődés azonban kimutatható. Sz látszik meg az 1592-ben Bióai Gerely kolozsvári nótárius "Index privilegiorum civitatis kuius Oolosswar* eiaü összeállitásán* Erdélyben a későbbiek sorén a városok Kolozsvár mintájára rendezték levéltáraikat, amint ez a körülmény Nagybánya esetében kimutatható© b*/ a viszonylag ujabb keletű vármegye jl levéltárak legrégibb anyaga a XVI. századból származik. Kiemeli Marci** Alsó Fehér vármegye levéltári anyagát, mint amelybe a Baresay^ Csató, Bobolyi* Kemény és Réesey familiák családi levéltárait is beolvasztották. A vármegyék eleinte változtatták székhelyeiket 0 így Kolozs vármegyének legelőbb Kolozs, majd Gyalu volt a székhelye és csak később került át Kolozsvárra* Ugy a városi, mint a vármegyei anyag szisztematikus rendezésére csak Mária Terézia és .II. József idejében került sor. Ettől kezdve a vármegye-székhelyeket sem lehetett költöztetni• így a levéltári munka, a rendezés és a leltározás is megindulhatott» -* j?./ Iratrende zé si & _Ő£zj|él ésjo^il vént artási. módsze^rekj. a./ Mindenek előtt a régi srjLvil^giaj^is £kleveleket kellett rendez ni, mert azok vetnek fényt a városok fejlődésére• b./ A t^S^lP&ST sokba rendezett anyagot modern felfogásban vett őrzési egységnek nem tekintik ugyan, de mégis ez már egy haladottabb rendszerre vall. A tárgyi rendezés tendenciája ugy a városoknál, mint a vármegyék ecsetében a XVIII. században, vagy a XIX. század második feleben egyaránt jelentkezik. A vonatkozó repertóriumok alapján igen könnyű az anyagban eligazodni* c./ A ^ r £&cIégiajL rendben őrzött iratokra éppen ugy találunk példát a városi, mint a vármegyei iratok esetében. Az iratokhoz érkező és kimenő iktatókönyvet alkalmaztak, valamint egy betűrendes mutatót, amely név- vagy tárgyszerinti ábécében igazit otte el az aktakeresőt. Ebben az utóbbiban még volt két rovat* Az egyikbe egyetlen utalószót vagy az ügy szűkszavú leírását jegyezték be, a másikba pedig az iktatószámot. d»/ Az alap^számos rendszerrel szemben tartózkodó a román levéltári rendezés és csakis ott hagyja meg, ahol már meg volté e./ Az egy problémával foglalkozó iratoknak egyetlen dos_sz_iéba való összegyűjtését Marcus a román archivisztika legfejlettebb rendezési formájának tartja*
